Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
73 Pisában tanárrá neveztetvén ki, minden igyekezete oda irányult , bogy a természet jogainak érvényt szerezzen a mindinkább túlsúlyra emelkedő álbölcselettel szemközt. Midőn ellenségei benne az ellenzéket ismerék föl , nyílt sisakkal léptek föl ellene , mi miatt a 25 éves Galileinek keserű üldöztetést kellett szenvednie. Az akkoriban elfogadott elméletek között, melyeknek alapját a fiatal tanár merészen aláásta, legfontosabb az, mely a testek szabad esésére vonatkozik. Ismeretes azon tünemény, miszerint a vonzerő az anyag minden részecskéire egyenlőleg hat, akár magukra, akár egymással összefüggésben képzeljük azokat, a testeknek egyenlő sebességgel kell föld felé esniök, legyenek azok nagy vagy kis tömegüek , egy szóval: hogy a nehézség minden testnél egyenlő; s midőn Galilei a pisai székes- egyház tornyáról tett eme kísérlete eredményét sok néző jelenlétében bemutatta, ez által annyira maga ellen tüzelte az aristotelesi bölcselőket, hogy kényszerülve volt két év után Pisában tanári székét odahagyni. Fontos még ama mathematical igazsága is, melyet 1603-ban talált fel, t. i. az eső test által hátratett út meghatározása, azaz: hogy azon közök, melyeken az eső test azon időrészekben keresztül megy, ép úgy nőnek, mint a páratlan számok, 1, 3, 5, 7 stb., pl.: ha a test, mely az első másodperezben 15 párizsi lábot haladott, az a másodikban 45, a harmadikban 75-öt halad. Vannak honosai közül sokan, kik Galileinek szeretik tulajdonítani a hévmérő feltalálását. Ez egy nagy golyóba végződő keskeny cső volt, melyet részben vízzel töltöttek meg, azután szájával lefelé egy vizzel telt edénybe helyeztek. A mint a melegedő lég tágult, lejebb szorította a vizoszlopot. Ez eszköznél a légköri nyomás s a vízgőz változó feszítése zavarólag hatottak, s azonkívül nem bírván szabott alappontokkal, összehasonlítható adatokat sem nyújthatott. De az újabb nyomozásokból kitűnt, hogy az ily módon szerkesztett hévmérőt nem Galilei, hanem Drebbel Cornelius hollandi földművelő találta fel 1630 táján, s Galileinek e téreni érdemét oda lehet módosítani, hogy a készületet használhatóbbá, czélszerübbé tette. A delejről tett észrevételei, szintén igen érdekesek. Florenczben irta a szilárd és hig testek közti egyensúly ról szóló munkáját, mely szerint: „valamely folyadékba merített szilárd test súlyából annyit szokott a folyadék hord ózni, mennyit nyom azon folyadék
