Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
74 rész, melynek helyét a szilárd test elfoglalja.“ Ezen munkájában sok uj elv volt elhintve, mely uj oldalról tünteti föl hatalmas elméjét. Elhagyva a kísérletek útját, úgy a priori elfogadott általános törvényből indulva ki, származtatja le a tényeket, mint szükségképeni eredményeket. E törvény igaznak bizonyult be, s nem egyéb, mint az úgynevezett virtuell gyorsaságok hires elve, melyet két századdal utóbb Lagrange is elemző erőtanának élvéül választott. Ha Galilei tovább halad az erők, s az általuk előidézett nyomás ellemzésében, aligha nem előzi meg T o- ricellit a légsúlymérő feltalálásában, mert neki is tudomása volt arról, hogy a szivattyú 32 lábnál magasabbra nem emeli a vizet. A Galilei által később szerkesztett öt dialógusból, kettő az anyag ellentállásáról, a más három a testek mozgásáról szólanak. Jóllehet Galilei lelkében a tapasztalás uralkodik, az elméletet egészen nála nélkül építi föl; ritkán hivatkozik reá s az utóbbi dialógusokban, — melyeket szakavatott tudósok legremekebb müvének tartanak, — csak az okoskodásra támaszkodik, úgy, hogy a tapasztalati természettan teremtője merész elméleti emberül s ujitóul tűnik föl. Galilei első vette észre, hogy a bonyolódott tünemények bizonyos meghatározott törvényeknek hódolnak; ő kijelelte az utat, s tévedéseit is az ő elvei követésével igazította helyre az utókor. A z elveket a következmények által tapasztalatilag igazolni: ez Galilei módszere, s az uj tudomány szilárd alapja.*) A csillagos égnek tanulmányozása — mely kétségen kívül a legfönségesebb — a közép-kor vége felé évről évre nagyobb, terjedelmesebb irányt nyert, s végre nagyszerűsége által a legrész- vétlenebb képzeletet is elragadta; azután ama gondolat, hogy földgömbünknek , s mind e milliónyi égi testeknek, melyet egünkön látunk, útját egy ész jelelte ki : a gyenge korlátolt elme előtt ép oly megfoghatatlannak látszott, mint az, hogy saját útjaink fölött egy mindenható lény jósága őrködik. Minél inkább kezdett derengeni *) Galilei életéhez kimerítőbb adatokat szolgáltat Jagemann „Geschichte Galilei’s.“ Weimar, 1783. —L. saját ily czimü dolgozatomat „Korunk“ 1864-iki folyamának mártiusi számaiban; és a „Budapesti szemle“ 1865-ik évi IV. füzetében. — Galileinek a csillagászat teréni fáradozásai- és érdemeiről más helyütt, a csillagászat történetében fogunk érdemlegesen nyilatkozni.
