Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
7 mészettől nemes jellemmel, szép észszel megáldva, az ég ezen ingyen ajándékait nem a hiúság legyezgetésére fordították, hanem használni az emberiségnek; nem gondoltak arra, hogy saját nagyságuk épületét a törvények romjain emeljék föl. A közbékében, az emberiség emez összetartó kapcsában keresték a felvilágosodást, és a haladás emeltyűjét. A közép-kor sötét századaiban égi világosság vezérfé- nyétöl kalauzoltatva, a sokaságtól nem értett s homályfedte munkájuk általajövö nagyságának és vívmányainak vetették meg szilárd alapjait. S jóllehet törekvésüket nem követte mindig óhajtott siker, — mely tetteink mérlege —, mégis méltánylatunkat érdemlik ki: mert emberi dolgokban nem egyedül a siker dicsérendő, hanem a nemes Önfeláldozás is — párosulva őszinte törekvéssel. A zárdák szűk czelláinak ez egyszerű önzéstelen fiai, nem akarták megelőzni korukat, hanem mint eszélyes és a fölmerülő nehézségekkel megküzdeni tudó munkások törekedtek feladatukat valósítani : jóttevőleg fáradozni földi pályájukon. Istenbe vetett bizalommal számítottak a jövőre, a következő nemzedékekre, melyek majdan megkezdett nehéz feladatukat folytatni fogják. Ezen — hogy úgy fejezzem ki magam - , világpolgárositó átalakulás , melynek ők előharczosai voltak, nagy, tartós és termékeny volt, s elmondhatni : hogy egyedül ők voltak a valódi művelődés és haladás kezdeményezői , melynek annyi vértanúi küzdelmek és viszontagságok között lassanként megérlelt gyümölcseit a jelenkor egész teljében élvezheti. A 11. század második felében , megszűnvén egy időre a harczi zaj , uj hajnala virradt a tudomány és művészeteknek. Az emberek lassanként közeledni kezdettek egymáshoz, tömöttebben laktak együtt, szükségleteik s kívánalmaik a polgáriasodással sokasodtak , s már ezen okból is nagyobb figyelmet kellett forditniok a természetre, s módokat keresni: gazdagságaiból minél több kincseket kicsikarni. Majd lassanként a zárda csendes falain kívül is találtak kedvelőkre a tudományok, mit előmozdított az egyetemek keletkezése is. Az egyetemen előadott tudományok sorában első helyet foglalt az aris- totelesi bölcselet, a kor legkedveltebb, jobban kifejezve: legdivatosabb tárgya , és a szoros értelemben vett hittudomány; e kettőt egyesíteni volt a scholaszticusok kedvencz eszméje, de fáradságuk sikertelennek bizonyult. A természettudományok és mennyiségtanban — mint megjegyeztem — fontos szerep jutott az araboknak, kiknek a tudományosság köszönettel tartozik; kutatásaik hordereje elvitázhatlan marad, mind a mellett „nem kis hátrálására szolgált —
