Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)

a

irja egy jelesünk — az utóbbiak gyarapodásának a szellemi szabadság korlátolása és a természetnek nem tapasztalás, hanem szemlélődés által fürkész és e. A ritkább természeti tünemények csodáknak tartattak, mert vak hit az okok für késze tét gátolta. Az astronomia astrologiára, a vegytan alchy miára faj ült, mely aranykészités és bölcse- ség kövének feltalálásával bíbelődött, mit a keresztények is utánozta k.“ Különben történetileg áll, hogy a tudományokat és tudósokat buzgón pártfogoló kalifák , — s köztük kiválólag II. Hakem, kordovai világszerte hires akadémiája által — Spanyolországot a jólét és haladás igen magas fokára emelték , honnét az egész Európába szétáradott, és jótékonyon hatott az összes emberiség szellemi emelkedettségére. Majd a fölfedezések és találmányok — , melyek az emberiséget sok előnyben részeltették —, gazdag tápanyagot nyújtottak a szorgalomnak, ipar és mesterségeknek.

S most vegyük vizsgálat alá a természettudományok egyes szakait s szerezzünk tiszta fogalmat a természettudományok középkori állásáról. —

*

*- *

I. Astrologia.

Említettem már a bevezetésben , hogy a szoros értelemben vett astronomia a közép-kor századaiban astrologiává (csillagjóslássá) fajult. *) Az astrologia volt — mint Kepler nevezé —a titkos tudományok királynéja, esztelen leánya a bölcs anyának. Egyetemes tévely, mely az emberiség bölcsőjénél s a társadalom hanyatlásakor, a tudós rómaiaknál s az óceáni szigetek egyszerű lakóinál egyiránt feltalálható: annyiban benne van az emberi természetben a nyugtalan vágy, megtudására annak, mit tudni óhajt is, fél is egyszersmind. Az ember központja és czélja a teremtésnek; miért minden dologgal viszonyban áll, s miután kétségkivüli, hogy a nap s más csillagok az évszakokra, tenyészetre s állatokra befolyással vannak, mennyivel nagyobb befolyást kell gyakorolniok az emberre , a teremtmények elsőjére !

A csillagjóslás hite legnagyobb kiképzést a közép-kor

*) L. Windischmann: Untersuchungen über Astrologie, Alchemie und Magie.“ Franckfurt, 1818. — Dr. Max Uhlemann : „Grundzüge der Astronomie und Astrologie der Alten, besonders der Aegypter.“ Leipzig, 1857.