Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)

41 1526-ban Baselben látjuk Paracelsust szerepelni, tanári minőségben. Előadásaiban a latinnyelvet is használta, de rendesen — s főleg ha saját munkáit magyarázgatta, — tannyelvül a néme­tet választotta. E körülménynek tulajdonítsuk azt is, hogy felolva­sásai oly látogatottak voltak, miszerint kortársai közül alig jutott valamelyiknek hasonló szerencse. De más részről épen az, hogy előadási nyelvül a németet szemelte ki, a régi tanmód barátai előtt szálka volt, s ármánykodásaiknak sikerült Paracelsust tanszékétől elmozdítani. Ettől kezdve élete folyvásti hányatások lánczolatát mutatja fel, s nem volt seholsem nyugta, mig végre 1541 táján Salzburgban*) a St. S e b as t i a n u s-féle koródában kiszenvedett. Paracelsus szerfelett sokat irt össze életé ben; munkáiban nagy­becsű és helyes elvek összege van lerakva, melyek az akkori tudo­mányosság színvonalán méltóképen megállhattak. Komolyan meg volt győződve a bölcsek kövéről, s kincsekről beszélt, melyeket maga készített volna. Szerinte az alchymia tudománya nem az aranycsinálás mesterségét, hanem a gyógyszerek készítését tűzte ki feladatul, s valóban az alchymia huzamos ideig e kör határa közt mozgott. Ez elvnek még egy más jótékony eredménye is lön, t. i. az alchymia az avatottlanok kezéből az orvo­sokéba — szakemberekébe került, mi annak további gyakorlati fejlődhetésére csak jótékony hatású lehetett. íme! ebben fekszik Paracelsus működéseinek súlypontja, s jóllehet rajongó, ábrándoktól vezérelt egyéniség volt, mégis lendületet adott az orvosi tudományoknak, s első hozta használatba a dárdány- és savas-vas készítményekét.**) Méltánylattal kell megemlékeznünk Helmont kér. János érdemeiről is, ki végperczig a vegytudomány művelésének szentelte életét. Elvégezvén gyógyászati tanulmányait, chemiai búvárlatokban lelte örömét. Tiz évi utazása után az alchymiával kezdett foglal­kozni. Tételeiben megegyezik Paracelsussal, s a chemiában álta­lános gyógyszer készítését vélte feltalálni. Megnősülvén, Vilvordeba vonult vissza s kizárólag kedvencz tanulmányának élt; végperczeig vegymüveletek közt töltötte napjait , s azzal dicsekedett, hogy az élet meghosszabitására bizonyos gyógyszert talált fel. II. Rudolf, Mátyás és II. Ferdinánd császárok gazdag jutalmakkal édesgették *) Salzburgban még mai nap is mutatják ama házat , hol P aracelsus lakott. **) Paracelsus életét és tudományos iránybani kutatásait igen szakavatottan tárgyalják Rixer és S i b e r ily czimü munkájukban : „L eben und Leh r- meinuugen berühmter Physike r.w Salzburg, 1820.

Next

/
Oldalképek
Tartalom