Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
40 Agrippa Henrik Cornel de Nettesheim (1486 —1535) vegykém egész élete kalandokkal van átszőve. Alchymiai munká- lódásainak Kölnben adta először nyilatkozatait. 1520-ban egy boszorkánynak nagy szabadelvüséggel és sikerrel keresztülvitt védelme által némi ellenszenvett keltett maga iránt a század elöité- leteinek hódoló pártnál, melynek üldözéseit utóbb szülővárosában sem tudta kikerülni. E boszorkányhit megtámadása, miben Agrippa vitte a vezérszerepet, s mit egyik barátja és tanítványa Johannes Wier tevékenyen folytatott: munkálkodásuk leggyümölcsözőbb befolyásául tekintendő. Igen sok üldözést és hányatást szenvedett elveiért, s ekkor irta (1530) „De vanitate scientiarum“ (Antverp. 4-to.) czimü munkáját, mely által a tudósok közül számtalan sokat haragított maga ellen, miután minden emberi tudománynak nemcsak bizonytalanságát, hanem ár- talmasságát is vitatja, s még magát a kabbalát és alchymiát sem véve ki. E munkájában továbbá ha nem is hízelgő, de mindenesetre igen találó képét vázolja korának, tekintettel a különböző osztályokra; megróvja a kor hiábavaló iránylatát, mely hiuságokonkap- kod, s minden nemesebb törekvést kigúnyol: ellenben — mint józan meggyőződése sugallja —, az isteni kinyilatkoztatásra utal, az igazi felvilágosodás egyedüli forrására. Agrippa mint ilyen, a század józanabb gondolkozójaként tűnik fel, ki meggyőződve az alchymia s vele rokon tudományok czélta- lanságáról, komolyabb nézeteket enged sejtetni, s előkészíti a rokon- érzelmüekeí egy jobb jövőre , mely pálczát fog törni a visszaélések fölött. A 15-ik század vége felé egy név tűnik fel az alchymia történetében. Ki ne hallotta volna Paracelsus, tulajdonképen: PhylippusAureolusTheophrastusParacelsusBom- bastus de Hohenheim (1493 —1541) nevét, ki egyik legbuzgóbb apostolaként jelentkezik e tudománynak. Atyja, ki szintén orvos volt, fiát korán beavatta a gyógyászat, csillagászat, kiválólag az alchymia ismereteibe. Kora ifjúságában kicsapongó életet élt, s e miatt kényszerült nélkülözést, sanyart és megaláztatást szenvedni. — Sokat utazván, tapasztalatok által kipróbált férfivá érvén, igen fényes összeköttetéseket szerzett , s ügyes bánásmódjával kiérdemelte kora szereplőinek vonzalmát. Élelmessége, önfeltalálása páratlan volt, s modora, melylyel mások gyengéit saját előnyeire fel tudta használni: gyakran a helyzet urává tették. Trithemius spanheimi apát és Fugger Zsigmond hires sebész igen sok titkot fedeztek föl neki, s az alchymiában Útmutatóul ajánlkoztak.
