Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
4 ságát, az ember legszebb tulajdonát, melynek érvényesítése legszentebb kötelmünk. A fegyverek zörgése elnémitá a tudományok hivó szózatát, s ez azt eredmény ezé, hogy a hatalmas várurak leg- nagyobb része olvasni s írni nem tudott. A ki ezekben jártasságot szerzett magának, az tudósnak tartaték a közvélemény előtt, s ha valaki e mellett más ismereteket is szerencsés volt elsajátíthatni, s különösen , ha a mennyiségtan- és természettudományokban valamennyire otthonos volt, biztos kilátása lehetett, hogy mint bűbájos vagy boszorkány máglya halált fog kiérdemelni. Egyedül csak a zárdák szerény lakosai, a vallás fölkent jei foglalkoztak tüzetesebben a tudományokkal; de ez is egyoldalú volt, mivel leginkább a régi irók munkáinak leírására, a szent atyák életének és az egykorú történetek följegyzésére terjeszkedett ki. Majd a céhszellem kezdett gyökeret verni, meghonosodni, pedig ez legveszedelmesebb kinövése, akadálya a tudományos előhaladásnak , gátja a jó ízlés fejlődésének, szabad terjedésének. Midőn 711-ben az arabok a pyrenei félszigetet elfoglalták , s annak szivében lételük — habár ideig óráig gyökeret vert, hálás elismerésünket szavazhatjuk azon nagy, kifáradni nem tudó szorgalomért, melylyel ama „s ö t é t“ nek nevezett századokban a mennyiségtant , csillagászatot, földleírást s az összes természettudományokat művelték. Valóban igen találó Voltaire azon megjegyzése, midőn igy szól: „A hegira második századaóta, az arabok tanítói Európának a tudományok és művészetekben.“ Számos találmányok, melyek ma már az élet ezer bajait könyitik, sőt olyanok is, mik nélkül a tudományok sohasem virágozhattak volna, az araboknak tnlajdonitható. így a tudományosság történetére oly nagy befolyást gyakorló papirost az arabok találták fel. Igaz ugyan, hogy Chinában a legrégibb időktől fogva készíttetett papiros selyem-csepüből, de a hegira 30-dik éve (649 Kr. u.) körül ezen iparág bevitetett Samarkandba; s midőn a saracénok e virágzó várost a hegira 85-ik évében elfoglalták, bizonyos Amrou József nevű arab átvitte a papiros-készite's mesterségét hazájába Mekkába; s az első papiros, hasonló a napjainkban használthoz, ott gyártatott a hegira 88-ik (706 Kr. u.) évében. Innét gyorsan terjedt el a gyártás az arabok minden birtokaiban, különösen Spanyolországban, hol Xativa-Valencia — (San-Philippo) a XII. század óta hires volt szép papirosáról. A vegy- és természettan , majdnem ismeretlenek voltak egész Európában , midőn azok az arabok által régóta és sikerrel müvel- tettek; az arabokhoz és tanodáikba jártak a felvilágosodottabb fér-
