Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
27 tálatok szolgáltak okul az alchymia keletkeztére. Később, miclőu a fényűzés a szükségleteket és betegségeket megsokasitotta, könnyen vezethette a hiszékenyeket a tévhit, a vagyon s hosszú élet utáni vágy kielégítésének vegytani úton való megkísérlésére. A régiek vegytanának főelve az vala, hogy a testek az elemek összeköttetéséből erednek, és hogy ezek összhangzata szüli az emberi test egészségét. A ki tehát ezen összhangzatot fölfedezné, nemcsak az egészséget adhatná vissza, hanem a testeket és fémeket is megváltoztathatná. Tévelyes ugyan, de nagyszerű felfogása ez az emberi hatalomnak, és az egész teremtett világ tökélyesbül- hetésének, mely felfogás tökéletleneknek hívén némely testeket, feltalálni törekedett a hiányzó elemeket; sőt fölemelkedett az istenséghez, remélve, hogy ha nem is teremti vele az anyagot, legalább alakot és szervezetet ad annak. Eredete az Írott emlékek tanúsága szerint az ős idők homályában keresendő. Annyi bizonyos, hogy az alchymia első nyomai az aegyptomiaknál találhatók. Suidas byzanti iró a 11-ik századból említi, hogy Diocletian császár a fellázadt aegyptomiak legyőzése után (296-ban) azoknak könyveit „az arany és ezüst vegytanáról“ — nsol xy/j-eíag xquuov xotí oiqxvqov — ele'gettette, nehogy meggazdagodván, újra fellázadjanak. Azután Idelerből *) megismerkedünk Archelaos Kr. sz. u. 5-ik századból való alchy- mista költővel, stb. Mint önálló tudomány csak a Krisztus utáni 4-ik században lön jobban ismertté, felkapottá, az alexandriai u j - p 1 a t on i s t á k által. A művelődés évlapjai tudósítanak arról is, hogy midőn a 7-ik században Aegyptom arab uralom alá jutott s az alexandriai hires könyvtár a tűz martalékja lett, általános hitté gyökerezett, hogy az alchymicus munkák kímélet tárgyai lőnek ; s bár a Koran sz. könyvben minden ismeret mi az ég és földön van, benfoglaltatik, mellette diadalmasan, botrány nélkül megállhatott az alchymia. Ez időtől számítva az araboknál e tudomány mindjobban kezdett előtérbe lépni, s merre hóditó fegyvereikkel hatalmuknak utat nyitónak, bemenetelt engedtek. így történt ez különösen Spanyolországban, honnét az tanodáikból Kémet-, Franczia-, és Angolországba átszivárgóit, mindenütt megnyerve a könnyenhivőket épen úgy, mint a felvilágosodottakat, egyként a szegény és gazdagokat , egyházi és világiakat. Találhatunk az al- chymisták sorában aggokat beesett arczczal, reszkető tagokkal, merev, — majdnem tébolyult tekintettel. Ott ülnek magányosan — *) „Physici et medici graeci minores“. Berlin, 1842.
