Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
22 Aran*manoth Win tu- „ Windume - „ Herb ist- ,, H e i 1 a g aratáshó. szélhó. szürethó. őszhó. — - . * Ä - ,, halálhó. f ö " ... Epen igy adott elnevezést a szeleknek is: „ostroni-wind; o stsundroni - wind ; sundost róni - wind; sundroni wind; sundwestroni-wind; west sundroni -wind; w e s- t r o n i - wind; westnordroni - wind; nordwestroni- wind; n ordroni - wind ; nordostroni-wind; ostnor- droni-win d.“ Belefáradván Alcuin roppant foglalkozásaiba, melyek minden szabad perczétöl megfosztották, N. Károlytól nyugalmat kért, s a csillagászatnak szentelte idejét, mi kitetszik ama leveléből is, mit N. Károlyhoz intéz sz. Mártoni apátságából : „Én fölséged Flaccus a,*) fölséged serkentése s bölcs akarata szerint sz. Mártoni apátságomban .......ezeket a nyelvtu domány gyümölcseivel táplálom, azoknak a csillagok rendét fedem föl szemeik előtt...“ Avicenna (arab neve: Abu Ali el Hussein Ebu Allah, Ebu Sina), a közép-kori arab orvosbölcselmi iskola tagja, csillagászati kutatásai mellett mennyiségtani irataiban számtani műtétekről értekezik , s abban egy fejezetet szentel a 9-es számjegynek , s a többek közt azt mondja róla , hogy Isten Ádám fiainak adta a számok fenséges tudományát, hogy igy ennek segélyével uralkodjanak a tér - és idő mérhetlen üre fölött. A csillagászat világosabb nyomaira Európában a 13-ik században találunk,**) s a legelső csillagászati munkát „Tractatus de sphaera“ czim alatt H a 1 i f a x vagy Joannes de Sacrobosco angol szerzetes irta, ki ez időtájt Párizsban tanárkodott. Most emlitettem munkájának foglalatát maga a szerző kővetkező szókkal tolmácsolja: „Tractatum de sphaera quatuor capitibus distinguimus, dicturi primo compositionem sphaerae, quid sit sphaera, quid sit eius centrum, quid axis sphaerae, polus mundi, quot sint sphaerae, quid sit forma mundi. In secundo de circulis, ex quibus *) Szokás volt a közép-korban a tudósok között, történeti nevekkel váltani fel sajátukat, igy : N. Károly Dávidnak, Angilbert Homérnak, Alcuin F laccusnak nevezte el magát stb. **) Delambre : „Histoire de l’astronomie du moyen ag e.“ 241 pag.
