Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
23 sphaera materialis componitur, et illa super coelesti’is componi intelligitur. In tertio de ortu et occasu signorum et de diversitate dierum et nocti um etde divisione climatum. In quarto de circulis et motibus planetarum et de causis eclipsiu m.“ E munka tankönyvül szolgált egész Európában mindenütt a 17-ik századig, a midőn Cl avius kijavítva Bambergben kiadta. Sacroboscotól bírunk még egy munkát „D e a 1 g o r i t h m ou és egyet ,,D e a s t róla b i ou czimmel. Novarai Campanus tói (1200 körül) bírjuk Euclides értelmezését ; e mellett tanulmányozta a kör négyszegitését és a bolygó csillagok elméletét. Paolo da Prata szám- és mértanban való nagy otthonossága miatt Abacus nak neveztetett. O jeles gépmüvekben adta vissza a csillagok mozgásait. A 13-ik században működött B a c o n Roger is, s föllépése a csillagászat terén eredménydús volt; igy csakhogy egyet említsek, az oxfordi könyvtárban egy kézirati munkája őriztetik, s ebben ő már akkor kifejtette a Julius Caesar - féle naptár hiányait, s kijavitási módot is ajánlott. A Bod ley könyvtárban pedig egy általa kidolgozott naptár is van. Hutton tudor Jebb nyomán állítja, hogy a XIII Gergely pápa által elfogadott s Lilio Lajostól (1582) kiigazított naptár csak abban különbözik a Baconétól, hogy ő a javítást Krisztus születésétől számítva, amaz pedig a ni- caeai zsinattól kívánta kezdeni. Csillagászati ismereteiről legfényesebb bizonyságot .nyújt „Opus Maius“ cimü becses müve, melyben a csillagászatnak több helyes nézpontból fölvett fejezetet áldoz. Abano Pietro (1250 — 1321) orvos, mint ilyen nagy hírre vergődvén, kortársaitól majdnem bálványoztatott. Kezdetben a csillagjóslathoz való babonás ragaszkodása miatt vallási üldözést kényszerült szenvedni. Abano, mint Averrhoe tanítványa, — ki Aris- totelesnek roszul értett tantételeiből indulván ki, a dialectica fogásaival megtámadta az izlam tanait, — ugyanazon okoskodást átvitte a keresztény egyház tanainak megtámadására is. Az egyház ezen iránynak útját állandó, 1312-ben Averrhoe tanaira kimondotta kárhoztató ítéletét; s innét magyarázható most az, hogy Abano is nézeteiért szigorú vizsgálat alá vétetett. De mivel az ítélet kimondása előtt meghalt, s sirhantja sem találtatott fel, képe égettetett meg. Azonban, daczára téves nézeteinek, melyeket tántoi’ithatatlanul védelmezett, — voltak Abano nak a csillagászat terén elvitáz- hatlan érdemei is. O a csillagászatot oly rendszerbe foglalta, mely
