Papp Márton: A természettudományok közép-kori története (Pest, 1867)
16 nyon kelt el, s mint ö kifejezi: „Opus ab omnibus tanto ap. plausu exceptum, ut singula exempla aureis eidem hungaricis duodecim venierint, i d q u e, ut ille ait (Regiomontanus), Germanis, Hun garis, Gallis et Britannis ce r tátim coementibus.“*) Petrarcáról beszé- lik, hogy midőn a milánói székesegyházban épen beiktatási beszédét tartotta volna Visconti János unokái fölött, egy csillagjós fél- beszakitá Petrarcát beszéde közben, mivel fölfedezte, hogy azon perczben a csillagok legkedvezőbb összeköttetésben állanak. Pietro d'A illy bibornok, ki a naptárt átalakítani akarta, határozottan állitá a constanci egyetemes zsinat előtt, hogy a csillagjóslói jelek a császárságnak az egyházzali összetűzésére mutatnak. X. L eo pápa uralkodása alatt, a reformátio korában, Stofflet német csillagjós 1524-rc vizözönt jövendölt, s a népek és fejedelmek rettegéssel teltek el közeledtének hírére. — Hobbes bölcsész azt mondja a csillagjóslásról, hogy az nem egyéb, hanem fortély a bolondok költségén éhen meg nem halni. Ha a 15-ik században élt volna, bizonyosan máskép nyilatkozott volna. Mel anchton Fiilöp igen kedvelte az astrologiát, s melegen ajánlotta annak tanulmányozását. Koronás fők társalogtak ezen idötájban a csillagjósokkal. Nagybritánnia királynéja nem átallott egyet közülök meglátogatni: valóban oly megtiszteltetés , oly fejedelmi leereszkedő kegy, mely — tekintve az akkori idők szellemét — , egészen példátlanul áll. 1543 körül, Medicis Katalin korában, báró Zách szerint 30,000 csillagjós működött Párizsban; s igy méltán következtethetjük, hogy a csillagjóslat ekkor virágzásának ne tovább ján delelt. De megjelenvén Kopernikus korszakot alkotó „L i b r i VI. De revolutionibus corporum coelestium“ czimü munkája, ez megadta az első halálos döfést, mely életerét sértette meg a csillagjóslatnak, s azt végenyészete felé siettető. így a képzelem és a jóslat e nagy alkotványai egyre halványultak, a mint Kopernikus tanának napja a tudás látegén egész fényében föltűnt. Maga Cardano Geronimo (Hyeronimus Cardanus) orvos, ki 1543-ban 42 ik életévét számlálá, még egész odaadással, ihlettséggel űzte a csillagjóslást, s a Megváltóról születésnapi versezetet, genethlia- cont készített.**) „De vita propria“ czimü munkájában Írja, Megjegyzendő, hogy Regiomontanus naptára csak a napfogyatkozásokat és a bujdosók állását tartalmazta. **) Innét g e n e.t h 1 ia c us n ak neveztetik az, ki az ujdon-született gyermek jövendő sorsát a csillagzatok állásából előre megjósolja.
