Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig

74

ugyancsak körülhajlítjuk a kapcsot a fogon s a lemezt úgy vágjuk ki, hogy a fog körül vezetett széle pontosan érintkezzék a körülhajlított kapoccsal s azzal összeforrasztjuk.

Kedveltek az u. n. parallel (párhuzamos) kapcsok is, amelyek vékonyabb (0.40 mm.) drótból hajlíttatnak úgy, hogy a sodronyt közepén meghajlítjuk, hogy két szára párhuzamosan álljon: a behajlított részt a fog külső falán körülhajlítjuk, két végét pedig a lemezbe vezetjük. Nagyalakú fogakra előnyösen készíthetjük a kapcsot kanosukból is. Ha két fog között elég helyünk van ahhoz, hogy két 0.60 mm. erős lemezt vezessünk át és ezek között még egy csekély üres hely is marad, akkor a 42. f ábrán bemutatott rugalmas dupla kapcsot alkalmazhatjuk jó eredménnyel. A

36. ábra.

különféle kapocstipüsokat és azoknak helyes hajlítását a lemezbe a 42. a, b, c, d, e, f ábra szemlélteti. A 42. d, e ábrán látható a parallel kapocs.

A kapcsoknak általában sok ellenzője van a szakkörökben és méltán, mert azok a fogak, amelyek kapcsot viselnek, rendszerint előbb vagy később a kapocs alatt kivájódnak s ha kellő időben annak elejét nem vesszük, elpusztulnak. Szoktak ez ellen védekezni azzal is, hogy a kapocstartó fogakat koronával borítják, ami azokat mindenesetre megvédi a kapocs kivájásával szemben. Azonban enélkiil is lehet védekezni azáltal, ha a páciens ki lesz oktatva arra, hogy gondosan tisztán tartsa necsak a műdarab fogait és felszínét, de a természetes fogakon nyugvó részeit, a kapocsnak a fogat borító felületét és magukat a természetes fogakat is.

Mert nem egyedül a kapocs okozza a fog kivájódását, amelynek zománca sokkal keményebb a rajta fekvő kapocs anyagánál, legyen az kaucsuk vagy fém, hanem a kapcsokra, a lemezre és éppígy a saját fogakra lerakodott s a nyálkában levő ételmaradékok erjedési folyamata is, amely tejsavat termel s amely a fog