Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
zománcát felpuhítja. A felpuhult zománc azután a fogmű és a kapocs állandó horzsolása folytán kivájódik, lekopik s az alatta levő puhább dentin már sokkal könnyebben pusztul a baktériumok behatolása folytán. Ha tehát a páciens műdarabját és saját fogait gondosan tisztogatja, ezzel elejét veheti a kapocstartó fogak ki' vájódásának, mert az ép zománcot keménység! fokánál fogva a kapocs nem koptatja s a baktériumok is csak a tejsav által felpuhult zománcot képesek megtámadni. Megdőlt vagy a foghús felé elvékonyodó fogaknál a kapocs hajlítását úgy kell eszközölni, hogy az a fogat mindig a legkiemelkedőbb pontján ölelje át és az elvékonyodó részre vagy a- , 15 37. ábra. fog elhajlása alá ne kerüljön, mert ez esetben a behelyezésnél azt kijebb kell hajlítani, hogy átmenjen a vastagabb rágói részén s helyére érve a fognak vékonyabb részétől el fog állni. A megdőlt fog alá hajlított kapocs pedig útban lesz a behelyezésnél s elreszelni belőle nem lehet eleget, mert lereszeljük vele a kapcsot is. Megemlítésre méltók még az ü. m összetett vagy rúgós kapcsok. Ezek tálcsából és egy a tálcsán és a bázison megerősített rúgóból állnak. A tálasa a fognak buccalis és esetleg palatinális falához van hajlítva, idomítva s 0.60 mm. erősségű lemezből készül, ovális vagy hosszúkás 'alakií; a rúgok szintén lemezalakuak s a tálasával és a bázissal szegecseles által függnek össze. Lemezes prothesiseknél is, de főképen kiszedhető hídmunkáknál alkalmasak. A fogra való feltolásnál a rúgó enged a nyomásnak, visszahajlik s mikor a helyére ért, visszaugrik s a tálcsát szorosan a foghoz nyomja. Ezek a kapocstipusok arra is alkalmasak, hogy az elvékonyodó nyakmenti fogrészen találjanak elhelyezést. (42. a ábra.) Az u. n. koronakapcsok is nagyon jó szolgálatot tesznek adott esetben. Ezeknél a fog a kapocsgyűrűvel, amely 0.60 mm. erősségű lemezből készül, teljesen körül van véve. Kágófelületére fedőlapot pi*éselünk s ezt lígy forrasztjuk a gyűrűre, hogy annak csak a szájűr felé eső felén legyen megforrasztva, külső oldalán szabadon álljon és rugalmas legyen. Ezek a kapcsok megfelelő helyen alkalmazva igen szilárd tartást adnak a pótlásnak.
