Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig

rátos arany vagy az erre a célra a kereskedelemben forgalomban levő különféle ötvözetek, mint Viktória-, Germania-, Randolf-fém stb. A kapcsoknak egyik vége körülöleli a fogat, a másik a pótlás testébe van erősítve.

A kapcsot a fog alakja szerint annak foghúsmenti (nyaki) részén vagy a derekán vezetjük körül, p. o. rövid, testes fognál, főképen mellső fogaknál a fognyaki részen a fogliússzegélynél, megnyúlt és a foghús felé elvékonyodó vagy megdőlt fogaknál a fog derekán vagy esetleg még az él vagy rágófelület közelében is vezetjük. Ha a bázislemez aranyból készül, akkor a kapcsot ehhez forrasztjuk hozzá, kaucsnk vagy celluloidlemeznél a végét ebbe ágyazzuk be. Ez utóbbiaknál igen fontos az, hogy milyen irányban hajlítjuk a kapocsnak a bázislemezbe vezetett végét. Itt szabályként állíthatjuk fel, hogy a kapocs vége mindig a lemez hosszirányát kövesse és lehetőleg a műfogak alá vagy közvetlenül azokon belül kerüljön. A lemezen keresztül hajlítani a kapocs végét nem szabad s olyan kapocsnál, amely a lemez végére kerül, annak a lemezbe nyúló végét a lemez hosszirányát követve jó mélyen kell bevezetni a lemez testébe, mert ha ez rövid, a lemeznek gyenge vége a kapoccsal együtt könnyen letörik. A kapocs a (kaucsuk vagy celluloid) lemezben még akkor is, ha aranyból hajlítjuk — amely pedig elég jól köti a kaucsukot, ha tisztara lesz kaparva — eleve kész törési vonalat képez. Ha tehát azt a lemezen keresztül hajlítjuk, a lemez legelőször — és pedig rövidesen — ott, a kapocs mentén fog elpattanni, míg ha a kapcsot a lemez hosszirányában hajlítjuk, elejét vesszük annak, mivel a legritkább eset, hogy egy lemez hosszában repedjen el. (42. ábra.)

Nagyon célszerű és emellett tetszetős a kapcsokat egészen körül hajlítani a fogon és egy külön nyelvet forrasztani rá, amely a pótlás testébe nyúlik. (42. b és c ábra.) Fémből készült lemezeknél