Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
72 mert ez esetben a rajtok megerősített rugónak hatóereje löki ki az egyik vagy a másik fogsort a helyéből, míg a függőleges vonalban egymás fölött elhelyezve, a rúgó mindkét fogsort helyére nyomja és ott tartja. A rúgótartó egy többnyire csavarmenettel ellátott csapból és egy erre felszerelt és körülforgatható karból áll. Előbbi a kaucsukba lesz ágyazva, utóbbira a rúgó egyik végét csavarjuk. (41. b ábra.) A rúgó cca 5 cm. hosszú spirálfonat, amelynek egyik vége a felső, a másik az alsó fogsoron, annak a buccalis oldalán beágyazott rúgótartóra csavartatik rá. Rendszerint mindkét oldalra jön egy-egy rúgó, de ha esetleg az egyik oldalon van a szájban kapocs felvételére alkalmas fog s csak a másik oldalon hiányzik, akkor csupán azon az egy oldalon alkalmazunk rúgót. 35. b ábra. A fogsornak szájbahelyezésénél a rúgópár a fogsor záródása folytán meggörbül, úgyhogy hajlása hátra, két vége pedig előre esik. Szájnyitásnál a rúgok hatóereje a felső fogsort fel, az alsót lefele nyomja s ezáltal azokat helyükön tartja. Ha csak az egyik fogsor teljes s a másiknál a meglevő fogak száma szükségtelenné teszi a pótlást, akkor ott, ahol a természetes fogak jelen vannak vagy ahol csak kisebb pótlásra van szükség, egy fémből készült sínt vezetünk a rúgótartók helyéig és arra szereljük fel Őket, az átellenes fogsort pedig a leírt módon látjuk el a rágótartókkal. Rúgótartók és rúgok kaphatók készen a kereskedelemben aranyból vagy nem nemes fémből (aranyozva); a rugókból van olyan, amelyik kaucsukból készült, a felső és alsó hajlásban puhán maradó kaucsukkal, hogy hajlítható legyen. (41, c ábra.) Kapcsok. Olyan pótlásnál, ahol még természetes fogak vannak jelen, amelyek erre alkalmasak, kapcsokat alkalmazunk. Ezek adják a pótlásnak a legmegbízhatóbb tartást. A kapcsokat különböző erősségű sodronyból vagy erős (0.60 mm.) lemezből készítjük. Anyaguk lehet platina, 14-18 ka-