Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
a kemény kancsuk felületnél, azzal az előnnyel is bír, hogy lágyan fekszik a gingiván, azt legkevésbé sem nyomja. Amint láttuk, teljes foghiánynál sikerül rendszerint a kívánt tartást biztosítani a felső fogsor számára, akár magának a bázislemeznek adhéziója, akár a különféle szívók valamelyikének alkalmazása által. Az alsó fogsornál azonban gyakran igen nehéz a szakember helyzete. Mert bár tény az, hogy az ilyen alsó fogsornak helyénmaradását elősegíti az, ha a fogsort súlyosabbra készítjük és a leírt Scheff-féle eljárás a szarvasbőrlap alátéttel is használhat éppúgy, mint a lágyan maradó kaucsukkal való alá- párnázás is; továbbá az sem tagadható, hogy a hosszabb időn át való viselés és velejáró megszokás is nagy szerepet visz e tekintetben, azonban ezt, a szakember számára igen kényelmes tételt általánosítani nem lehet, mert — sajnos — gyakran tapasztalható, hogy ez a — egyébként olyan megnyugtatónak tetsző — „megszokás“ nagyon is függ a páciens egyéniségétől és nem mindig következik be. A súlyosra készített fogsort gyakran a nyálkahártya túlérzékeny volta miatt sem bírja a beteg viselni, mert nyomja, töri a foghúst és fájdalmat okoz a viselésnél különösen rágás közben. Ezt ugyan ellensúlyozni tudjuk a szarvasbőrlap alátéttel vagy kaucsuk fogsornál a puha alápárnázással; azonban a páciens részéről a panaszok gyakran ennek dacára sem szűnnek meg, mivel ha sikerül is annyira megszoknia fogsorát, hogy az beszéd közben helyén marad, de evésnél, ha csak folyadékot vesz is szájába, a fogsor felemelkedik helyéről, az étel alája húzódik s a rágási kisérletnél aztán sérti, nyomja a foghúst. Szóval a páciens képtelen rágásra használni fogsorát. A fogsor-rugók. Ilyen esetekben, mint végső segédeszközhöz, a fogsorrúgók- hoz folyamodunk, amelyeket legalább ideiglenesen arra az időre szerelünk fel a fogsorra, míg azt a páciens csakugyan megszokja annyira, hogy megtanul vele rágni s ajkai és nyelve megtanulják azt evés közben is a helyén tartani. Tagadhatatlan ugyanis, hogy az ilyen fogsorral a páciensnek meg kell tanulnia a rágást, ami többnyire csak hosszabb viselés eredménye és a szakember feladata gondoskodni arról, hogy betege ezen idő alatt is használhassa fogsorát és pedig necsak dísznek, hanem rágásra is. A rúgok e tekintetben átmenetileg is jó szolgálatot tesznek, ha szabályszerűen lettek a fogsorra felszerelve. (41. ábra.) A rúgókészlet két pár (egy készlet) rugótartóból és egy pár rugóból áll. A rúgótartók a felső és alsó fogsoron azoknak két oldalán úgy lesznek felszerelve, hogy a fogsor súlypontján s a felsők az alsók fölött merőleges síkban álljanak. Nem szabad az alsónak vagy akár a felsőnek előbbre állni az átellenes rúgótartónál,