Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)

A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig

lemezt készítünk vagy felhasználjuk a harapássablonlemezét. E célból leválasztjuk róla a viaszfalakat s csak annyi viaszt ragasztunk a lemezre, amennyi elegendő arra, hogy a felállítandó fogakat azok nyelvfelöli oldalán megtámassza.

Már a fogak kiválasztásánál meg kell határoznunk, hogy közvetlenül a foghúsra (gyökérre) lesznek-e a fogak felállítva (felcsiszolva) vagy műfoghúsra. Ez mindig a proc. alv. alakulásától, az artikuláció mikéntjétől és gyökerek jelenlététől vagy hiányától függ. Gyökerek jelenlétében vagy a gingivának csekélyebb méretű sorvadásánál rendszerint közvetlenül a gingivára vagy gyökerekre csiszoljuk fel a műfogakat; nagyobb foghússorvadás- nál ezt is pótolnunk kell s ez esetben a műfogak alá mesterséges foghúst kell építenünk vagy blokkfogakat kell használnunk.

Természetes fogak jelenlétében, főképen egyes részleges foghiányoknál a meglevő fogak hossza és iránya lesz legtöbbször irányadónk a műfogak felállításánál.

Lehetnek azonban itt is helyzetek, amikor el kell térnünk a sablontól, pl. rendellenes fogállásnál vagy kedvezőtlenül alakult artikulációnál; ez esetekben is igyekezzünk azonban úgy eszközölni a fogak felállítását, hogy a rendellenesen álló természetes fogak és a műfogak állása között bizonyos harmóniát teremtsünk. Gyakori eset p. o. hogy az alsó fogak nagy részben jelen vannak, a felsők mind hiányoznak s a megnyúlt (a fogmederből kihúzódott) alsók nagy ívben előre állnak. Hogy ebben az esetben a felső fogak, nevezetesen a metsző- és szemfogak az alsók elé, azok élére, esetleg azok mögé állítandók-e az élükkel, annak meghatározása a felső ajak befedőképességétől függ, amennyiben a felső fogakat olyan ívben kell sorakoztatnunk, hogy azok amellett, hogy antagonistáikkal érintkeznek, az ajak által annak nyugalmi helyzetében takarva legyenek. Ugyanez áll arra az esetre is, ha a felső fogak helyezkednek el hasonlóan s az alsók hiányoznak.

Mielőtt a fogak felállításával részletesen foglalkoznánk, térjünk vissza az emberi fogazatra és ismerjük meg annak ívezését és artikulációját.

Az emberi fogazat ívezése és artikulációja.

Amint már tárgyaltuk, az ember maradandó fogsora 32 fogból áll, amelyekből a felső és az alsó fogsorban 16—16 fog sorakozik és pedig úgy felül, mint alul 2—2 középső metszőfog, 2—2 oldali metszőfog, 2—2 szemfog, 4—4 kis őrlő és 6—6 nagy őrlőfog. A felső- és alsó fogsor fogai a középvonalból a jobb- és baloldali középső metszőfogtól kiindulva ívben sorakoznak egymás mellé és záródásnál artikulálnak, vagyis éleikkel és rágofelüle- teikkel egymást fedik.

Záródásnál a fogsorban minden fog két átellenesével találkozik, kivételt csak az alsó két középső metszőfog és a felső két