Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
A műfogak és a fogpótlás fejlődése napjainkig
5? Utolsó nagy őrlőfog képez, amelyek csak egy átellenessel érint keznek. Ennek oka az, hogy az alsó metszőfogak keskenyebbek a felsőknél s ennélfogva a felső középső metszőfog az alsó hasonnevű- vel és az alsó oldali metszőfoggal találkozik, tehát az alsó középső metszőfognak csak ez egy liasonnevüje lehet átellenese; a felső oldali metszőfog már találkozik az alsó hasonnevűvel és szemfoggal és így tovább az utolsó nagy őrlőfogig, amely több alsó fog hiányában csak mellső harmadával érinti alsó hason- nevüjét. A fogak hosszát illetőleg a felső fogsorban az arcközépvonaltól jobbra és balra elhelyezkedő középső metszőfogak hossza egyenlő a szemfogakéval, utóbbiaknak a hegye néha kissé hosz- szabb. Az oldali metszőfogak ezeknél rendszerint valamivel rövi- debbek. Az alsó fogsorban a középső metszőfogak kissé rövideb- bek az oldaliaknál s ezekhez hasonló hosszúsággal bírnak a szemfogak. Az őrlőfogak a szemfogaknál valamivel rövidebbek. A fogsornak rágófelszíni síkja megfelel az alsó állkapocs (mandibula) hajlásának, vagyis a fogak rágó felszíne nem vízszintes irányú, hanem fokozatos emelkedéssel az őrlők felé inkább hullám vonalií. A fogsor ívezésének megközelítő képét adja az elipszis. Ha ugyanis egy elipszist keresztben két egyenlő részre osztunk, egyik fele az alsó, másik fele pedig a felső fogsor ívezésének felel meg. A normális fogsor ívezése egyébként a felsőnél egy elipszis-fél- hez, az alsónál pedig parabolához hasonló, mert előbbi végig haj
