Papp Géza Gyula: A fogtechnika (Budapest, 1928)
Előszó
Szakembernek alig lehet szebb hivatása, mint szakmáját annak összes ágazataiban elsajátítani, abban magát minél tökéletesebbé fejleszteni és — ha módjában áll — magát a szakmát ambícióval felkarolva, újítások, tökéletesbítések által a fejlődés útján egy-egy lépéssel előbbrevinni. Különösen áll ez a fogtechnikára és a vele foglalkozóra vonatkoztatva. A fogtechnika, amely egészségügyi szempontból tekintve is nagyfontosságú, ma már olyan sokoldalú és olyan magas színvonalra fejlesztetett, hogy annak csak megközelítőleg is tökéletes tudása sok évi megszakítás nélküli gyakorlatot, kézügyességet s emellett bizonyos fokit elméleti készültséget is feltételez. A szakembernek pedig tág tere nyílik arra, hogy tudását, rátermettségét és ambícióját az önképzés és a szakmának továbbfejlesztése körül teljes mértékben kifejthesse. Könyvemnek megírásánál az a szándék vezetett, hogy a fogtechnikának különböző ágazatait felölelve sorakoztassam s kút- forrásaim mellé több mint három évtizedes; megszakítás nélküli munkálkodásomnak tapasztalatait segítőül véve lehetőleg kimerítő és könnyen áttekinthető leírásban ismertessem a mai fogpótlástant. Különös tekintettel voltam arra, hogy az egyes műveleteknek gyakorlati tapasztalatokon alapuló egyszerűsítésével, tökéletesebb kiviteli módjával, a használatban levő laboratóriumi anyagoknak termelési-, lelő- és előállítási helyeivel s módjával is megismertessem az olvasót. Igyekeztem a leírásba természetes egyszerűséget vinni, a túlnyomóan idegenből átvett s helytelen, rosszhangzású elnevezéseket, amelyek laboratóriumainkban — sajnos — nagyon elharapóztak, jóhangzású magyar nevekkel és kifejezésekkel helyettesíteni, a szöveget megfelelő ábrákkal könnyen megérthetővé tenni. Óhajtanám, hogy sikerüljön könyvemmel olyan szakmunkát nyújtanom olvasóim számára, amely ha nincs is fogyatkozás nélkül, de bizonyára sok olyan tanácsot, útbaigazítást tartalmaz, amelynek a kezdő is, de a haladó is hasznát veszi, emellett esetről- esetre a gyakorló részére is jó tanácsadónak bizonyúl a magyar- országi sajnálatos irodalomszegénységet tekintve e téren. Hiszem, hogy könyvem a neki szánt hivatást, az ifjú magyar fogtechnikus generációnak céltudatos nevelését, szakszerű oktatását sikerrel fogja betölteni. A könyv ábráit nagyrészben Varga Jenő és Markovits Lajos fogtechnikus urak rajzolták, amiért nekik ezúton is köszönetét mondok. Budapest, 1927. december hava. Papp Géza Gyula ELŐSZŐ.
