Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: Érdekesebb esetek a léppathologiából
- 203 — cokkal együttesen a környezetből átterjedve fordulnak elő. Az epitheloid typusu tuberculumok mellett kis számban fibrosus typusú tuberculumok is előfordulnak. A tuberculumok főtömege azonban részben vagy egészen elsajtosodott, vagy hvalingerendázatot mutat s némelyikben finom fibrin- tonalak találhatók. A nagyobb kiterjedésű sajtos, homogen gócok széli részeiben gyakran igen sok L a n g h a n s-sejt van. Számos Langhans- sejt sok lipoid-cseppet tartalmaz. Egyes nagyobb sejtes területeken diffus lipoidos átivódás észlelhető. A Zieh 1-N e e 1 s e n szerint megfestett készítményekben néhány helyen a tuberculomokban typusos tuberculosis- bacillusok találhatók. A bacillusok száma azonban nagyon kicsi, mert csak több praeparatum gondos átkutatása után található egy-egy magányos bacillus. A leírtak szerint a lép jelentékeny megnagyobbodásával járó nagyfokú tuberculoticus elváltozásai mellett csupán három mesenterialis nyirokcsomóban voltak olyan elváltozások, melyek tuberculoticus eredete feltételezhető. Elmeszesedés, elcsontosodás különböző okból támadó nyirokcsomó-necrosisnál előfordul ugyan, azonban a malterszerű anyaggal kitöltött, meszestokn nyirokcsomó tuberculoticus eredete legvalószínűbb a jelen esetben. A nyirokcsomó folyamat mindenesetre gyógyultnak tekinthető s a léptuberculosishoz való viszonyára több különböző lehetőség állhat fent. Lubarsch a Naegeli-féle esetben isolált tuberculosis mellett előforduló sajtos retroperitonealis és retroster- nalis nyirokcsomókat Naegeli-ve 1 együtt a léptuberculosistól függőknek tartja. Ezen lehetőség esetünkben is fennáll. Viszont az is feltételezhető, hogy a lép tuberculoticus elváltozása a nyirokcsomókból ered. Míg azonban a nyirokcsomó haematogen fertőzése Baumgarten, Neumann és Wittgenstein szerint lehetséges, addig hacsak a nyirokcsomók vérpályába való betörését fel nem tételezzük (amire jelenleg adat nincsen), a lép nyirokcsomókból való inficiálódása nehezen hihető. Igaz ugyan, hogy Tendelo éppen a lép nagy, csomós tuberculumaira vonatkozólag a nyirokpályán át való fertőződést tartja valószínűnek, azonban nézete Lubarsch ellenérvei alapján legalább is erősen kétségesnek mondható. A két fenti lehetőségen kívül azonban még egy harmadik is van. Méltán mondja Lubarsch, hogy minden isolált léptuberculosis secundaer. Az általa ismertetett esetek közül a saját két esetében és az £sser-ében valószínűleg a tüdő, Co///er-ében a bél volt a behatolási kapu, Naegeli esetében valószínűleg placentaris infectio szerepelt. Saját esetünknél az a le
