Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: Érdekesebb esetek a léppathologiából
- 196 esetünk többi lépelváltozásai határozottan nem specificusak. Az elváltozások lényegét a pulpa nagyfokú bővérűsége és reticularis sejtrendszerének nagyfokú activitása jellemzi. A pulpa vér- telensége, mely a kivérzett egyénnél különösen feltűnő, .Eppinger értelmében a lép vörösvértestecs-pusztító hatásaként fogható fel, de Barcroft értelmében talán több joggal arra gondolhatunk, hogy a pulpában pangó vér a szervezet ,,titkos kincse”, mely a folyton megújuló vérzések okozta vértestecs-csökkenést, nagyobb vértestecs-tömegeknek a vérpályába jutásával igyekezett pótolni. Nem lehet célom e casuisticai ismertetés keretében, hogy a lép haemolyticus működésének sokat vitatott kérdésébe mé- lyedjek: csak jelezni kívánom, hogy az erythrophagok jelenléte önmagában nem mutat a lép haemolyticus functiójára, mert ezen sejtek úgy is értelmezhetők, hogy az élőben fennálló fokozódó anaemia rohamos és így tökéletlen vérsejtképződést tett szükségessé, ami viszont az erythrophag functiót, a tökéletlen vérsejtek phagoeytálását váltotta ki. A lép myeloicus gócai bizonyára szintén a 1 anaemia okozta compensaló törekvés kifejezői, amelyek kifejlődését a reticulo-endothelialis izgalom, a burjánzás közben felszínre hozott indifferens mesenchymalis elemek nagyfokban elősegíthették. A reticulo-endothelialis sejtrendszer activitása a pulpasejtek nagyfokú megszaporodásában, morpholo- giai változásaiban, nagyfokú phagocytatevékenységében, vas- és lipoidfelhalmozó működésében nyilvánul. Ezt a „pulpahypertro- phiát” a congenitalis lueses lépeknél Thomsen az esetek 73.6 °/o- ban megtalálta s a jelenség természetszerűleg nem specificus lueses elváltozásnak, hanem általános immunitási-reactionak, reticulo-endothelialis izgalomnak tekinthető. A lépelváltozások főtömege tehát a lues congenita okozta közvetlen szervi elváltozások közé nem osztható, s a májelváltozások közelebbi vizsgálatánál hasonló eredményre juthatunk. A foetalis syphilis jellegzetes elváltozása a diffus interstitialis hepatitis. Ez a folyamat az ismertetett esetben hiányzott. A rács- rost-szaporulat, a lebenykerajzolatot érintetlenül hagyta s nem olyan fokú, hogy interstitialis hepatitisről lehetne beszélni. A periportalis kötőszövet myeloicus gócai és nyiroksejtes beszű- rődése határozottan nem specificus, lueticus elváltozás. Az extra- medullaris vérképző gócok Thomsen szerint a congenitalis lueses
