Orsós Ferenc: Emlékkönyv 1. (Debrecen, 1930)
Haranghy László dr.: Érdekesebb esetek a léppathologiából
— 195 — Ziegler pedig egy 100 gr súlyú lépet észlelt. Amennyire ingadozók a méretek, éppen oly kevéssé egységesek a szövettani elváltozások. Lubarsch a congenitalis syphilises lépelváltozásokat három csoportba osztja: 1. Pangás okozta lépmegnagyobbodás és induratio, a nyirokszövet megszaporodásával, a kötőszövet megszaporodása nélkül. 2. Lépmegnagyobbodás és megkemé- nyedés reticulum- és kötőszövet-megszaporodással, gyuladásos folyamatok nélkül. 3. Lépmegnagyobbodás a nyiroktüszők erős túltengésével. Parrot két csoportot különböztet meg: portapangás miatt beálló pangásos lépet és valódi splenitist. Ha a leírt eset lépelváltozásait áttekintjük, rögtön szembetűnik, hogy ezek megjelenési formája a fenti csoportok egyikébe sem illeszthető. A veleszületett syphilis lépelváltozásait nem lehet mindig sablonizálni, mert azok kialakulásánál egyrészt mindazon esetenként változó factorok, melyek az infectiosus megbetegedésnél jelentősek (anaemia, vérsejt- és szövetszétesés stb.) szerepet játszanak, másrészt a congenitalis luesnél különböző fokban előforduló szervi elváltozások, melyek a vérképzést, anyagcserét befolyásolják, a lépre is nagy hatással vannak. Schneider szerint a syphilis spirochaeta direkt hatásának a következő elváltozások tekinthetők: A véredények falában levő elváltozások, a miliáris syphilomák, a gummák és a perisplenitis. A leírt nagyfokú lépmegnagyobbodásban az említett elváltozások közül csupán az érfalzat elváltozásai találhatók fel. Azonban maga Schneider és Lubarsch sem tekintik az érfalban levő nyirok- sejthalmazokat gyuladásos elváltozásoknak, hanem az arteria hüvelyében előforduló nyiroktüszőkkel azonos képleteknek, s mindaketten megegyeznek abban, hogy a valódi endarteriticus folyamatok ritkák. Ugyanezen szerzők kimutatták, hogy a foeta- lis syphilisnél a nyiroktüszők gyakran kicsik, mint a vizsgált esetben is. A nyiroktüszőknek, akár az immunfolyamatokban, akár a fehérje-, zsír-, vagy szénhydrátanyagcserében, de mindenesetre jelentős szerepük van. A nyirokszövettel kapcsolatos reactiók lezajlását esetünk Hellmann szerint értelmezhető reactiós csi- racentrumjai világosan mutatják. Nagyon könnyen elképzelhető tehát, hogy a periarterialis nyiroksejthalmazok nem gyuladásos izgalom jelei, hanem azon compensaló működés eredményei, mely a lép nyiroktüszőinek elégtelenségét hivatott pótolni. Az 13*
