Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)

I. Gyógyszerészet a görög-római korban

I. Gyógyszerészet a görög-római korban.

íLS,

ERODOTOS szerint az egyptomi orvoslás, főleg pedig a gyógyszerek, „Matéria me- dica“ ismereteinek közvetlen örökösei a görögök voltak. Hypocrates, Celsus, Dioseurides, Plinius, Galenus és mások révén az orvoslás és a gyógyszerek elkészítésének ismerete a görögöktől Rómába, majd északra és nyugatra, kiváltképpen Németországban terjedt el.

A régi görögök és rómaiak idején a gyógyszerek rendelését, eladását az orvosok maguk végezték. Mindezek dacára vannak a gyógyszerészet történelme fonalának megerősítésére olyan adatok is, amelyek arról tanúskodnak, hogy már a régi görögöknél (különösen Theophrastus bölcsész idejében Kr. e. 372—287) volt az orvosokon kívül még olyan szekta is, melyek tagjai füvek, gyökerek gyűjtésével, beszerzésével és ezeknek eladásával foglalkoztak; Ezektől az úgynevezett „Rhizo- tomosz“-októl (gyökér v. növényvágók) vásárolták az orvosok az orvosláshoz szükséges nyers anyagot, sőt némely gyógyszerkeveréket is.

A régi rómaiak a növények gyűjtésével és egyszerűbb növényi eredetű gyógyszerek eladásával foglalkozókat „Herbarii“-nek nevezték. Rómában különösen Augustus idejében a gyógyszerrel kereskedőket „Phar- macopolae“-nak hívták s többnyire a fórumon voltak találhatók. Ezek egyik-másikát, különösen akik vándorolva magukkal hordozták az eladásra szánt gyógyszereket, „Phcirmacopolae circumforcineiu vagy egyszerűen „Circulutores1,1-nek titulálták, ha pedig tabernákban árulták gyógyszereiket „Sellularius“ (ülő, állandó helyhez kötött) volt a nevük. Amint ugyanis az orvosok RómáGyf 15