Orient Gyula dr.: Az erdélyi és bánáti gyógyszerészet története (Kolozsvár, 1926)
I. Gyógyszerészet a görög-római korban
ban megtelepedtek, „taberna“-1, bódét vásároltak, mely a fórumokon és a szélesebb utcákon volt felállítva. Az antik római építésmód ugyanis olyan volt, hogy a ház földszintjének sem ajtaja — az egy vestibulumon kívül — sem ablaka nem volt az utca felöl, ellenben az emeletet ablakok, erkélyek díszítették. Ez a szokás a római családéletböl folyt, mely egészen elzárkózott a külvilágtól. Tgy tehát a mai értelemben vett és szokásos boltok nem voltak a lakásokhoz kapcsolva. A kereskedők, mészárosok, illatszerárúsok, stb. az utcákon és köztereken felállított, a mai vásári bódékhoz hasonló, úgynevezett taberna-kban, polcokra (théka) rakva árulták szereiket; innen az apotheke név eredete. Ilyen tabernákban osztogatták az orvosok is tanácsaikat, itt húztak fogat, itt kö- pülyözték betegeiket, itt árulták gyógyszereiket a sellu- lariusok. A sellulariusok bódéi a Capitolium lábánál voltak felállítva s a térnek e részét „vicus unguentariusu- nak is nevezték. A taberna külseje és az üzlet környéke tele volt hosszú sorokban felaggatott gyökerekkel, füvekkel,- csodálatos alakú szárított állatokkal. A rómaiaknál az első korszakban, vagyis a császárság koráig a gyógyászatot többnyire a görögök művelték. A Rómában megtelepedett görög orvosok közül Asklepiades3 (született Kr. el 108-ban) arról volt nevezetes, hogy ritkán gyógyított gyógyszerekkel. Többnyire diaetát, hideg fürdőt, különféle testgyakorlatokat, mas- sirozást rendelt betegeinek. Pamphilus gyógyszerész4 (Kr. u. 2. évtizedben) a mentagra — állcsontbetegség — ellen — amely betegség ezidőtájt Rómában igen el volt terjedve — egy gyógyszert hozott forgalomba, amiből igen meggazdagodott. Növénytant is írt, amelyet azonban Galenus erősen megkritizált.5 6 Menakretes görög orvos szintén Rómában praktizált. E kitűnő orvos Tiberius császár háziorvosa volt. Számos értekezést írt a gyógyszerek elkészítéséről; tőle ered az emplastrum 5 Cclsus, III. 4. — 4 Galenus, 13, 68. 5 Galenus, tom. XI. 792. * Galenus, 12.839 és 842. 16 eo
