Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)

Előszó

1

Megszívlelendő szavakat mondott Magnan a legutóbbi nemzetközi orvosi kongresszuson az elmekór- tani osztály munkálatatait megnyitó beszédében : „Hatalmas erőkifejtés észlelhető igy szólott — az egész világ pszikiatrikus kultúrájában az elmebúvárlat gyakorlati értékesítése felé, és egy grandiózus törekvés az elmebetegségek orvoslásának az előbbrevitelében. E tekintetben az 1900-iki kongresszus az elmekórtan történetében kimagasló mozzanatot fog képezni.“

A beteg elme gyógyításának nagy kérdései foglalkoztatták a kongresszust mindvégig. A napirenden majdnem kizárólag gyakorlati therapeutikus kérdések voltak; közérdeklődést csak ezek keltettek, mintha mindenki érezte volna, hogy a XX-ik század küszöbén az elmebúvárlat minden tudományos eszköze, minden készüléke, csak egy végczél felé lehet beállítva és ez — a beteg elme gyógyítása.

Nem tartom elveszitettnek az időt, melyet e kis könyv megírására fordítottam, mer hiszem, hogy tágabb értelemben vett kollegáim, kiknek nincs alkalmuk az elmekórtani szakirodalomban szórványosan megjelenő therapeutikus közleményeket figyelemmel kisérni, könyvemnek hasznát vehetik. Közelebbi szaktársaim pedig,

í*

ELŐSZÓ.