Oláh Gusztáv dr.: Az elmebetegségek orvoslása (Budapest, 1903)
I. Az elmeorvoslás fejlődésének története
15 Az egymásután sorra kerülő gyógymódok és orvosszerek kritikai méltatása külön orvostörténeti munkát igényelne. Azokra, a mennyiben gyakorlati értéküket a jelenben is megtartották, az egyes betegségi állapotoknál különben is ráutalunk. Tudjuk, hogy a 19-ik század első évtizedeiben az elmeorvoslás a Reil-féle nyomokon haladt tovább. Az elmebetegügy maga, miután a beteg lélekkel való foglalkozás mint pszikologiás sport kiment a divatból még dísztelenebb ügy- gyé lett. Az elmebetegek zöme elhagyatva vagy elmebeteg gyanánt fel sem ismerve, szerte kóborolt az országokban, a köz- veszélyesek nagy része börtönbe került és kétségkívül egy óriási tábort képezhetne azon elmegyengék, inbeczillek, epilepsziások vagy paranoiások száma, kiket az- igazságszolgáltatás pallosa sújtott. Az elmebeteg g}mnánt felismertek szánalmas, szerencsétlen lényeknek tekintetvén, természetszerűleg az emberbaráti cselekményeket vokáczióból gyakorló férfi és női szerzetesrendek voltak leginkább azok, kiknek kórházaikban ezek a „nyomorultak“ elhelyezést találtak, de rendszerint a kórháznak egy más czélra rossznak talált zugában, melynek valamely helybeli kovácsgenie vasrudakkal és pántokkal adta meg a szükséges tébolydái jelleget és a hol egy orvos-szerzetes vagy a városi physicus gyakorolta az elmeorvoslást az akkori kor hagyományos belgyógyászati szellemében, bár a confuzus és empirikus polyphannacia ellen egy-egy aggodalmas szózat itt-ott már akkor is elhangzott. Így Perfect panaszkodva említi a végnélküli gyógyszerelést s egy esetre utal, a melyben a beteg „szinte belefulladt a mediczinákba“. Pinel sejtelmesen mondja, hogy nem annyira a gyógyszerelés gyakoriságában, hanem azon mélyen átgondolt művészetben rejlik az orvos ereje, hogy tudja mit, mikor és kinél alkalmazzon. Csak a század közepe felé kezdtek nagyobb számban elmegyógyitó intézeteket építeni és ezen intézetek speczifikus légkörében született meg a modern elmekórtan és mutatott olyan rohamos kifejlődést, hogy a speczialista elmeorvosok
