Némai József dr.: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története (Budapest, 1896)

felhívta az egyletet az orvosi irodalom, nevezetesen közhasznú és- népszerű könyvek kiadásának támogatására.

A kör még fiatal volt; érezte, hogy nagy feladatok megoldása vár reá, és azért nagy munkakedvvel indult hivatása teljesítéséhez egyrészről ambitióját képezvén az, hogy tekintélyre tegyen szert és megfeleljen azon várakozásnak, mit sok oldalról kötöttek hozzá. Másrészt iparkodott, hogy azon kapocs, ‘mely tényleg létrejött az orvosok közt, mind többet és minél szorosabban egyesítsen egymáshoz és hogy rég érzett orvostársadalmi visszásságok, anyagi hátrányok, és rég érzett óhajok érdekében valami történjék: „mert orvosi karunk azon zilált viszonyokban meg nem maradhat, hanem erkölcsi és anyagi decadencenak megy elébe“.

Ámde a csekély erőhöz nehéz feladat várt a fiatal körre; a munkakedv nem lankad meg a küzdelmek közepette, nem az akadályok és ellenség láttára, hanem ellankad a vezér és zászlóvivő, ha a saját seregének lanyhaságát látja; és mit ér, ha kitartó is ? Nagy győzelmeket csak tömör és megfelelő hadsereggel bir kivívni.

És igy azt látjuk, hogy az orvosi kör nagy stylusban fogta fel feladatát, ideálját képezte nem a meglevő orvos-egyletekkel,, nem különösen az orvos-egylettel vetélkedni, hanem a főváros összes, vagy majdnem minden orvosát maga körül csoportosítani; egyesülni az ország orvos-egyleteivel, illetve a magyarországi orvosokkal, hogy igy minél tömörebben, különösen pedig minél nagyobb egy. tértésben lásson nagy feladatok megoldására, melyek nem önző érdekeknek, hanem minden individium érdekének és a közjó érdekeinek szolgáljanak.

Látjuk a működés kezdetéből* hogy a kör ugyancsak bele- markolt az életbe és számított is arra, hogy az ügyfeleknél nem fog közönyösségre akadni, mert ideális czéljai mellett nem tudta elképzelni azt, hogy az egyesülés morális és anyagi értékét is a kartársak saját jól felfogott érdekükben negligálni tudnák.

De a kör, mondjuk ki mindjárt, nem volt képes ily nagy stylusban működni, bár a mint látni fogjuk, igy kezdette munkálkodását. De ha nem is bírta mint a nap az egész országot megvilágítani és felmelegiteni, jótékonyan világított egy kisebb kör; enr. mint a lámpafény.

A mint azonban évek múltán a szövétnekkel előrehaladt, mind nagyobb tért hódított. És ha nem tudott gyorsan nagyokat alkotni, az idő mégis megtermetté gyümölcseit és a kör közvetlen