Nékám Lajos dr.: Dolgozatok a székes fővárosi Bacteriologiai Intézetből (Budapest, 1897)
I. Dr. Nékám Lajos: A bőr leukaemiás megbetegedései
10 DR. NÉKÁM LAJOS Az ezekkel foglalkozó irodalmi adatokban a legnagyobb confusio uralkodik. Négy csoportba lehet őket sorolni: 1. Egy igen kis sorozat — mindössze három eset—két- kétségtelenül ide vonatkozó, a közlés idejéhez képest jól észlelt. paradigmául tekinthető eseteket foglal magában. 2. Egy másikban a szerzők leukaemiás tumorok diagnosisa alatt részben oly röviden, részben oly hiányosan írják le a kór képét, hogy ma már lehetetlen a diagnosis és a következtetések helyességét ellenőrizni és az első csoporttól sokban eltérő jellemzéseket a betegség typusának megállapításánál felhasználni. 3. Közöltek olyan eseteket is, melyeket szerzőik és a későbbi búvárok is leukaemiás természetüeknek fogtak fel, de a melyeket azoktól ma a leukaemia fogalmának szigorúbb körülírása miatt el kell különítenünk. 4. Az adatoknak egy nagy csoportjára végre sok közlemény úgy hivatkozik, mintha azok leukaemiás esetekre vonatkoznának, — noha magukból a közlésekből kiderül, hogy azok külsőleg rokon, de nem identicus körfolyamatokat tárgyalnak. Mindezek a csoportok igen fontosak czélunk számára, mert a betegségeket egyformán jellemzik azok a sajátságok, melyek mindig kísérik őket s azok, melyek soha sincsenek jelen, de rokon betegségeknél elő szoktak fordulni. Különösen a differential diagnosis számára kénytelenek leszünk figyelembe venni a harmadik és negyedik csoportot, melyek eddig zavarták a kórkép egyöntetűségét, fenntartották a confusiót, melynek kiküszöbölése nélkül a kórképet egységessé tenni nem lehet III. A jól észlelt, leukaemiás börtumorok legrégibb esete Biesiadecki dolgozatából (1876) ismeretes. G. Antal 50 éves napszámos, először lépnagyobbodást kapott, majd a bal arczon, fülön, homlokon, mellen, karokon, azután a mons venerisen számos borsónyi viszkető göb lépett fel. Nyaki, hónalji és lágyék- mirigyek duzzadtak. 2—3 hónap múlva tömérdek iencsényi, rózsaszínű vagy kékesbarna göb támadt a homlokon. Ezek vékony ép hámmal fedettek, tetejük behorpadt, hámló, néhol livid plaqueokká összefolyó.
