Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kopits Jenő: A csontok és izületek sérülései és betegségei
A csontok és ízületek sérülései és betegségei. 593 Nagyobb fokú elgörbülésnél, a mely még mindig fokozódik, a trochan- teren át lineáris átvésést végzünk, (Büdinger), vagy hasisával előre és felfelé néző éket vésünk ki (Kraske), ha azonban a deformitás már nem fokozódik, de a létrejött erős adductió a járást nagyon megnehezíti osteotomia subtrochantericával (lásd 616. 1.) javítható a végtag állása (Hofmeister, Alsberg.) Ugyanezen elgörbülés létrejöhet trauma, combnyak törés, epiphysis leválás, gyermekkori angolkór, arthritis deformans következtében és ritkán észlelhető mint világrahozott deformitás. A lábnak nagyon gyakori elferdülése a lúdtalp (pes planus et valgus), mely főleg oly fiatal egyéneknél szokott kifejlődni, kik egész napon át állva dolgoznak (pék, pincér, lakatos, kereskedő-tanuló.) Az elgörbülést nem mindig a csontok előrement meglágyulása okozza, bár angolkóros alapon is kifejlődhet, hanem ha a láb csontos ivének a normális szilárdsága nem elegendő azon teher viselésére, melylyel megter- heltetik, akkor a csontos boltozat talpi részén levő szalagok csakhamar megnyúlnak, az Ízületek meglazulnak s a láb ive lassan sülyed le a talaj felé, mig azt el nem éri; a csontok tovább növése ezután haránt irányban történik. A láb belső széle egész hosszában érinti a talajt s a talp egész felületével érinti a földet, külső széle gyakran felemelkedett; a belső boka előtt és alatt egy erősebb csontkidudorodás látható. A láb legtöbbször hajlékonyságából nem vészit, supinatió irányában is teljesen kivihetők a láb mozgásai, mely esetben a lúdtalpat hajlékonynak mondjuk, mig ha a láb supinatió irányában elvesztette mozgathatóságát, úgy merev lúdtalpról szólunk. A lúdtalp gyógyítása, ha az hajlékony, abból áll, hogy a betegnek oly pálya választását ajánljuk, hol inkább ülve dolgozik ; az alszár izom- zatát, mely hivatva van a láb boltozatát tartani, massagezsal erősítjük s a láb mozgását supinatió iránjmban gyakoroljuk. Ezenkívül a beteg cipőjének belső oldalába tett ék alakú prothesissel gondoskodunk a láb boltozatának megtámasztásáról. A cipő ezen betéte kaucsukból, celluloidból vagy fémből, készen is kapható a kereskedésben, melyet a betegnek a szokott cipőjébe csavarral kell megerősíteni; ennél azonban sokkal jobb ha külön készíttetünk hozzá értő cipészszel fűzős cipőt, melybe a cipész a betétet parafából faragja a kívánt magasságnak megfelelően és azt a cipőtalpának bélése és külső talpa közé elmozdithatatlanul helyezi el. Az ilyen betét biztosan a helyén marad s rugalmasabb a merev anyagból készült ékeknél s ezáltal hordása kellemesebb is. Merev lúdtalpnál a betétes cipő a fájdalmakat csak fokozza, ilyenkor a lábat először supinatió irányában redressálni kell. A redressement-t fokozatosan gipszkötéssel végezzük, a kötés a lábúj jaktól az alszár felső harmadáig ér s még mielőtt megkeményednék, a lábat supinatió irányában redressáljuk s igy tartjuk, mig a kötés megkeményedik. A kötést 8 naponiknt változtatjuk mindaddig, mig nem sikerül a lábat teljesen supinatióba hozni s a külső szélére állítani, a mi rendesen 3 — 4 hét múlva következik be. A beteg a kötéssel jár. Ha a deformitás redressálva van úgy a recidiva elkerülése végett gépes cipőt rendelünk. A betétes fűzős cipőre alkalmazott delta-kengyel az alszárra erős két oldali acél- sinba folvtatódik s azokkal a bokaizületben szabadon iziil. A sínek kőiMagyar orvosi Vademecum. II. 38
