Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kopits Jenő: A csontok és izületek sérülései és betegségei
594 Kopits Jenő szijjakkal vannak az alszárakhoz erősítve, a cipő talpa belső szélére a sarok elé boka szíj van alkalmazva, mely a belső boka fölé ér és azt mellül és hátul a bokaizület fölött a külső sínhez futó szíjjal (bokaszíj) ki- és felfelé emelve tartja. A gépet az alszár izomzatának a kellő megerősödéséig hordatjuk, a mit szorgalmas masszálás és supinatio irányában végzett mozgási gyakorlatokkal érünk el. A csontok gyulladásai. Heveny fertőző csonthártya és csontvelő gyulladás (osteomyelitis és periostitis acuta infectiosa) csatlakozhatik a csontok és lágyrészek nyílt sérüléseihez, vagy mint önálló megbetegedés lép és mint ilyen főleg az ifjúkor megbetegedése. A megbetegedést heves általános tünetek jelzik, (magas láz, sokszor rázó hideg) s már ilyenkor néha mutatkoznak erős fájdalmak a végtag valamely részén. A baj előre haladtával a végtagnak a megbetegedett csont felett észlelhető feszes, néha pirosán elszinesedett vizenyős vagy fluctuáló térimé nagyobbodása alapján állítjuk fel a helyes diagnosist. Ha a daganat magára hagyva feltörik vagy ha feltárjuk és belőle a csonthártya és csont közt fekvő tályog genyét kibocsátjuk, a láz megszűnik, a közérzet javul, de legtöbbször állandó sipoly marad vissza, melyen át kutatóval lemeztelenített, érdes csont tapintható a sebüregben. Majd hosszabb idő múltán a csontról levált csonthártya új csontot termel, a mely csontládát képezve, körül veszi a g3rulladás következtében, hiányos táplálkozás folytán elhalt csontdarabot — scquestert. A csontláda egy nyíláson (kloaka) át lágyrész sipoly utján közlekedik a külvilággal és azon át jellemző, bűzös genyet, néha kisebb elhalt csontdarabokat űrit ki. A csonttal határos ízületre is legtöbbször átterjed a gyulladás vagy a vér- és nyirok edények utján, midőn az Ízületbe jutott genyt okozó mikrobák a savós hártya gyulladását okozzák, vagy a geny a csont izületi végén áttörve, máskor az epiphysis leválása útján, az Ízületbe kerül s ott genyes gyulladást provokál. A gyulladás legtöbbször egy csontra szorítkozik, ritkán betegszik meg egyszerre több. A hosszú csöves csontok kedvenc helyei a gyulladásnak ; gyakoriság tekintetében a combcsont legtöbbször betegszik meg, majd a sipcsont, a felkarcsont és az orsócsont. A gyógyításnak oda kell irányulnia, hogy a mint a gyulladás kóris- mézve van, a fertőzött csonthártyát vagy velőüreget feltárjuk és a geny- nek bő lefolyást adjunk. Ha a gyulladás egész kezdeti szakában van és infectió székhelye a csontban megállapítható, úgy azt egész hosszában felvéssük és a barnásvörös, részben már genyes gócokkal tarkázott csontvelőt kanál segélyével a csontból eltávolitjuk ; ily eljárással sikerül a lázt megszüntetni s a nagyobb fokú csontelhalást elkerülni. Legtöbbször azonban a csonthártya és a csont között már tályogot találunk, melyet hosszú metszéssel feltárunk; ha a tályog a csontvelő üregben van, a tályog területének megfelelően a csontkéreg teljesen felvésendő. A geny kiürítése után a sebüreget lazán jodoformos gaze-zal tömjük ki. Ä csontgóchoz közelfekvő Ízület következményes savós gyulladása rendesen meg- gyógyul a csontgóc kiirtása után; ha azonban a geny betörése genyes
