Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
504 Kuzmik Pál ' Ä tatyog fejlődésére nézve a legszembetűnőbb klinikai képet a lágy képleteknél látjuk, melyeknek keletkezésénél mindenekelőtt egy sűrűn egymás mellé helyeződött fehérvérsejt tömeg lép fel. Ennek közepe a toxin behatások folytán elfolyosódik, környezeti szövete pedig sejtesen infiltrálódik. Ez utóbbi adja a lobgátat, mely minden tályognál jelen van. A folyamat terjedésével a- tályogüreg mindinkább nagyobbodik, még pedig a legkisebb ellentállásu rész felé. Ez magyarázza meg a tályogok legváltozatosabb alakját. Az ellentállóbb szöveteket szétválasztja (periostot a csontról) a míg ellentállási képességük ezt megengedi, míg végre a beállott táplálkozási zavar folytán ezek is elhalnak s tért engednek. Savós hártyák közelében ezek megvastagodását, összenövését eredményezik s ennek köszönhető, hogy a hashártya körüli tályogok tartalma nem minden esetben ömlik a hasüregbe, de arrodálva az így odanőtt belet, tartalma ez utóbbiba ürül. A bőr felületéhez közel székelő acut tályogok térime- nagyobbodást okoznak, felettük a bőr pirosán elszinesedett, fájdalmas. Tapintásnál hőemelkedést, szélén sánczszerü ellentálló részt u. n. lobgátat érzünk, melynek nyomásáig a fájdalmak fokozódnak. A legmagasabb elvékonyodott bőrrel födött területre egyik mutató ujjunkkal nyomást gyakorolva, az ettől kissé távolabbra elhelyezett másik mutató ujjunk emelkedik, jeléül annak, hogy a tartalom folyékony, a térimé nagyobbodás fluctuál. Ezen röviden vázolt tüneteket még egy atypusos láz is kiséri, mely 39 ’ felül is emelkedhetik. Az acut tályogok, ha művi beavatkozás tárgyát nem képezik, rendesen a test felületére vagy üregeibe törnek át, kiürülnek s ha ruganyos fallal vannak körülvéve összeesnek s ha csak a kiömlő geny további infectiót nem okozva halálos kimenetelhez nem vezet, a visszamaradt üreg sarjazás útján kitelődik s a beteg meggyógyul. Merev falazattal környezett tályogok kiürülésük után rendesen huzamosabban állanak fenn s a microorganismusok bevándorlására állandó kaput képeznek. Prognosi- suk a tátyogoknak teljesen attól függ, bogy a szervezet melyik részén léptek fel. Legveszedelmesebb az agy-tályog. Gyógykezelésük teljesen identicus a lob kezelésével s a műtéti beavatkozással — ha hozzáférhetünk — a legszebb eredményeket érhetjük el. Az akut tályogok idiopatliiásak. A chronikus tályogok, melyeknek fejlődésük identicus ugyan az acut tályogok fejlődésével, tünetileg aránytalanul kevésbbé jellegzetesek. Azon csekély számú esettől eltekintve, melyeknek oka idegen test, thrombus, vérömleny, legtöbbnyire tuberkulotikus alapon fejlődnek. Hosszú időn át fájlalják a betegek egyes testrészüket a míg a fájdalmas résztől — néha nagyon távol — egy fluetuáló genyet tartalmazó térimé nagyobbodást vehetünk észre. Ezen ritkán idiopathiás, legtöbb esetben symptomás tályogok megjelenéséből rendesen következtethetünk már a bántalom, még pedig többnyire a csontbántalom székhelyére, a mennyiben ezen genyes lobtermény fizikai törvények alapján az izom közötti laza kötő szövet vagy az edény és idegek mentén sülyed, míg végre a test felület közelébe ér s mint ép bőrrel fedett térimé nagyobbodás nyilvánul. így tudjuk: hogy a pharynx hátsó falán megjelenő fluetuáló térimé nagyobbodások a koponya alap vagy a 1., 2. nyald csigolya mellső felületének a megbetegedését jelentik. A tarkón megjelenők az öreglik környe-
