Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
570 Kuzmik Pál a strangulatio megoldása nélkül a hasfalak alá nyomhatjuk (reduction en masse), ennél a kizáródás tünetei el nem múlnak s a sérvkapu alatt mintegy tumort érezzük a sérvet. A taxis hátránya továbbá, hogy esetleg invagináit vagy torziót szenvedett bélrészleteket helyezünk vissza. Ha a taxis egyáltalán nem sikerül, vagy az utóbb említett körülmények folytán a kizáródás tünetei el nem múlnak, a sérvmetszéssd — kérni otomiaval — azaz a véres úton való beigazítással késlekednünk többé nem szabad, melyet hacsak a beteg erőbeli állapota azt megengedi, a radikális műtéttel kell egybekötnünk. A műtétet a chloroform bódítás kellemetlen utókövetkezményeinek (hán}rás) elkerülése végett helybeli érzéstelenités (l°/0 cocain oldat befecskendésével vagy Schleich szerint) mellett hajtjuk végre. A bőrmetszést a sérv legnagyobb domborulatán végezzük s rétegzetesen haladunk elő a tömlőig, melyet feszessége, rostos szerkezete, edényhiánya által ismerünk fel, e mellett a tömlő többnyire kékesen, néha feketén áttünő. A tömlőt kiszabadítva, falát csípővel felemeljük s az ez által képződött redőn laposra fektetett késsel rést metszünk. A sérvtömlő megnyitását az előömlő sérvviz jelzi. A tömlő óvatos felhasítása után mindenekelőtt a sérvkaput tágitjuk. E célból a gyűrűbe vagy mutató újjunkat vagy a tompa vájt kutatót vezetjük, ügyelve, hogy a feszes belet meg ne sértsük, ezek védelme alatt bevezetjük a Cooper-féle sarló alakú tompa végű herniotomot s a gyűrűn kis bemetszéseket ejtünk. Vigyázat az edényeit lefutására! (Inguinalis hermánál mindig mell felé, illetve felfelé, cruralisnál a symphysis felé, umbilicalisnál a linea albában messünk.) A sérvkapu kellő tágításáról valamint az esetleges összenövésekről mutató ujjunk bevezetése által győződünk meg. A tágítást követi a leszorított bélés cseplesz előhúzása, hogy ezek épségéről különösen a strangulatio helyén meggyőződést szerezhessünk. Csakis ép a strangulatio folytán ugyan venosus pangást mutató, de erezett rugalmas és fénylő belet szabad visszahelyeznünk; livid, pettyhüdt, fénytelen, erezettséget nem mutató bél már elhalásnak indúlt, miért is vissza nem helyezhető. Gangraenás belet vagy resecálunk s bélvarrattal (Czerny— Lembert-féle serosomuscularis varrat, Murphy gomb stb.) egyesítve visszahelyezünk, vagy pedig a lumeneket kivarrva bél-sipolyt (enterostomia) létesítünk. Elhalásra gyanús belet 15—20 percig meleg 3‘70 bórvízzel borogatva megfigyelünk, ha ez idő alatt tónusát fényét visszanyeri, a livid szín elmúlik s különösen, ha a leszorítás helyén a vérkeringés is helyre áll. a bél életképes s elsülyeszthető. A resectio azonnali kivitele a beteg eröbeli állapotától függő. A csonkolást távol a kóros résztől csakis teljesen ép heten szabad végrehajtani, melynél még arra is ügyeljünk, hogy a bél tápláló edényeit tartalmazó mesenterium a csonk szélekről ne legyen leválasztva. A mesenterium sebszéleit plicába hajtva összevarrjuk, de éket nem metszünk belőle. Hypertrophiás vagy legkevésbbé is gyanús csepleszt bármily nagy tömeg is legyen az, előzetes lekötése után egyszerűen kiirtunk. A sérv visszahelyezése után a peritoneum parietale niveaujáig körkörösen felszabadított tömlőt ezen határon, catgut matrac varrattal egyesítjük, e felett amputáljuk s a tömlő csonk széleit még egy szűcs varrattal látjuk el. A műtét ezen pontjáig minden sérvmetszés egyenlő, a hasfal sebe, illetve a kapu további ellátása azonban a sérv minősége szerint változik. (1. alább). Műtét előtti perforatiónál vagy általános sepsises hashártya lobnál
