Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
•568 Kuzniik Pál sávos vag}r véres, perforatiónál pedig bélsárral kevert, bűzös. Kivételes esetekben csontdarabkák vagy más idegen testek is előfordulhatnak benne. Sérv jelenlétének objectiv és subjectiv tünetei vannak. Objective találunk a hasüregen kivül kisebb vagy nagyobb, ép, mozgatható bőrrel fedett sima vagy dudoros (cseplesz) puha tapintató a hasüreggel összefüggő többnyire dobos kopogtatási hangot adó terimenagyobbodást, mely koncentrikus nyomásra különösen fekvő helyzetben a hasüregbe teljesen vagy részben eltüntethető. A terimenagyobbodás a beteg felállásánál, köhögésénél vagy a hasprés működtetésénél ismét előtűnik. Visszahelyezett sérvnél tapintó ujjunkkal a sérvkapuba juthatunk. Subjectiv panasza a betegnek az emésztési zavar, bélgörcs és különösen az étkezés utáni hányinger (odanőtt cseplesz sérvnél) valamint a járás és sűlyemelésben való akadályoztatása. A sérvek prognosisa általában véve rósz, mert még reponibilis sérveknél is a beteg állandóan ki van téve a sérv lezáródásnak incarceratió- nak. melynek spontán gyógyulása ritka. Incarceráltnak nevezzük a sérvet akkor, midőn a sérvtartalom a kapuban létrejött strangulatio következtében vissza nem helyezhető. A kizáródásnak több theoretikus magyarázata van u. m. 1. a sérvtartalomnak szögletmegtörctése a kapuban (Scarpa, Chassaignac) mehanikus kizáródás. 2. a bélnek hirtelen megtelődése, kitágulása, mi által a nyákhártya a rögzített nyakban ráncokba húzódva elzárja a lument (Kocher). Stercoralis kizáródás. 3. Bélcsavarodás és előrement lobok utáni hegzsugorodás a kapun. Mind ezen okok, magyarázatok azonban nem teljesen kielégitők, különösen nem a cseplesz, vagy az u. n. Littré'féle sérveknél, melyeknél csak egy segmentuma van a bélnek kizáródva, vagy a kizárt de teljesen üres beleknél. Véleményünk szerint az incarceratióra vonatkozó primär okot a venosus vérkeringés akadályozottságában kell keresnünk, mert a mesenterialis és a bél vivőerek elzáródására elegendő már egy csekély megtöretés vagy csavarodás is. A vivőér elzáródását követő természetes duzzanat okozza azután a kizáródást. A kizáródás tünetei: helybeliek és általánosak. Az első tünet a sérvnek vissza nem helyezhetősége, a különben szabad sérveknél is. A fokozott venosus hyperaemia, transsudatiót eredményez, a térimé megnagyobbodik, a sérv feszessé és fájdalmassá válik, az esetben azonban ha az arteriosus keringés is megszűnt, a sérv puha is maradhat. Teljes szék és szél- rekedés áll be a centrális belek meteorismusával, mezhez utóbb bélsár- hányás is társul. A strangulatio később a sérvtartalom elhalásához, bél- perforatióhoz vezet. A bőr pirosán elszinesedik, phlegmonosus lesz. Ha a lobos folyamat a sérvkapuban összenövéseket nem idézett elő vagy az elhalás a hasüri részletekre is átterjed, általános peritonitis lép fel, a beteg csuklik, ereje fogy, pulsusa gyors és filiformis, arca beesik, bőrén veríték üt ki s a beteg szívgyöngeség tünetei között elhal. A sérvkapu és a sérvtartalom összenövése esetén bélsársipoly képződhetik, melylyel a beteg fel is gyógyulhat. A kizáródás kedvezőtlen lefolyásának tartama igen változó, a strangulatio fokától s a sérv tartalmától függő, néha már 4—6 óra múlva is általános septikus péritonitist észlelhetünk. A sérvek kezelése attól függő, hogy a sérv kizáródott-e vagy sem. Ki nem zárt sérvek kezelése lehet palliativ és radicatis. A palliativ
