Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
Sebészet 559 A kórisme megállapításánál, az anamnesis és a leirt tünetek mérvadók. A pharynx és az introitus oesophagiban székelő idegen testek a nyelv előhúzása által vagy a gége tükörrel láthatók, mutató ujjunkkal pedig kitapinthatok. Mélyebben székelőkről a fájdalom, a bárzsing kitapintatása, végül a bevezetett kutató ad felvilágosítást. A stenosis fokáról nyelési kísérletek által győződhetünk meg. Kutaszolás előtt minden esetben a mellkasi szervek épségéről kell meggyőződnünk. Kutaszolásra rendesen vagy a ruganyos fonott s vizáthatlan anyaggal bevont vagy a halcsontból készült kissé merevebb, s kis gömbölyű szivacs vagy elefántcsont olivával ellátott bárzsing kutatókat használjuk. A hátrahajlitott fővel ülő beteg nyelvét balkezünk mutató ujjával leszorítva, a jobb kezünkben iró toll módjára tartott vaselinnel sikamlóssá tett kutatót a pharynx bal oldalán csúsztatjuk be a bárzsingba mindaddig mig akadályra találunk. Kuta- szolásnál erőt kifejtenünk nem szabad! a beteg esetleges fulladozásánál a műszert húzzuk ki, mert nem lehetetlen, hogy a légcsőbe jutottunk. A pharynx vagy az introitusban székelő idegen testeket, külön e célra készített (különféle irányban nyíló) fogókkal távolithatjuk el, erősen rögzített, beékelődött idegen testeknél pedig esetleg a pharyngotomia subhyoidea-hoz kell folyamodnunk. A bárzsing mélyebb részletébe jutott idegen testeket mindenekelőtt a szájon keresztül igyekezzünk eltávolítani. Lapos testek, gombok, pénzdarabok eltávolítására igen alkalmas a Gräfe- féle pénzfogó vagy a t olliv-íéle horog, csontdarabok részére az izesülő, erősen hajlított, hosszú Máthieu-féle fogó; halszilánkok, tűk eltávolítására pedig a Weiss-féle sortéból készült ernyő. A horgot vagy pénzfogót az idegen test alá kell vezetnünk, melynek visszahúzásánál a gomb stb. beleakad s kihúzható. Az ernyőt elzárva visszük a tű, halcsont stb. alá, hol kinyitva és visszahúzva velehozzuk egyúttal az idegen testet is. A kihúzás sikertelensége esetén szivacscsal ellátott halcsont kutatóval oda kell törekednünk, hogy az idegen testet a gyomorba toljuk, óvakodjunk azonban nagyobb erő kifejtésétől, nehogy az oesophagus vagy a szomszéd szervek nagyobb sérülését idézzük elő. A leirt módszerek által el nem távolítható vagy régebben beékelődött idegen testeknél a szövődményes lobos folyamatok kikerülése végett a külső bárzsing metszéshez (oesophagotomia) kell folyamodnunk melyet a a mütéttan szabályai szerint a nyak bal oldalán hajtunk végre, vagy a bárzsingot a mediastinum posticumban való lefutásában keressük fel, a bal mellkasbordák gerincoszlophoz közel eső részletének csonkolása után ; vagy végül gyomormetszés (gastrostomia) utján igyekszünk megközelíteni a beékelődött testet. Bárzsing metszéssel vagy a mediastinum posticum megnyitásával közelítjük meg egyszersmind a penoesophagealis phlegmonekat, nbscessusokat is, melyek sérülések, fertőzések folytán keletkeznek s az életet nagyban veszélyeztetik. Az oesophagus sérülések nagy coiitingensét képezik s nagy roncsolásokat idéznek elő a marólúg és savak lenyelése következtében létrejövő oesophageitis toxica s. corrosiva-k, melyeknek sajnos leggyakoribbkövetkez- ménye a heges szűkületek — strictura — kifejlődése. A bárzsing szűkületek strictura-k vagy a bárzsing lumenén belül vagy a bárzsingon kívül székelő okok következményei. Az előbbiek
