Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
560 Kuzmik Pál csoportjába, melyek eltömeszelés — obturatio — eredményei, tartoznak: az akut és chronikus lobok, s ezek következményei a hegek, az idegen testek, a daganatok (rák, polypus) és a fejlődési rendellenességekből származók. A külső okok összenyomás — compressio által zárják el a bárzsing lumenét, de csakis az esetben, ha a bárzsing minden oldalról szenved nyomást. (Strumák, lympliomák, daganatok a nyakon és mediastinumban, aorta — aneurysmák). A strictura spastica, a görcsös szűkület, a bárzsinglob-oesophageitis eredménye s a bárzsing körizmainak görcsös összehúzódásából áll. Ideges bántalom (pl. hysteriánál) s oly mérveket ölthet, hogy még folyadékok nyelése is lehetetlen. A szűkületek leggyakoribb oka a heg és a carcioma. A szűkület tünete a nyelési nehézség -— dysphagia — mely annyira fokozódhatik, hogy folyékony anyagok sem juthatnak többé a gyomorba. A szűkület feletti bárzsing részlet az ételek felhalmozódása miatt többnyire tágult. A beteg az itt felhalmozódott ételt rövidebb vagy hosszabb idő múlva kihánvja. A rósz táplálkozás következtében a betegek hirtelen lefogynak s inanitió folytán bekövetkezhetik a halál. A kórisme megállapításánál különösen a szűkület mineműségének meghatározása szempontjából fontos a kórelőzmény. A szűkület fokának és helyének meghatározása érdekében a bárzsingot kutaszoljuk, mely célra konikus vagy hengeres ruganyos kutatók szolgálnak. Középtermetű férfi bárzsing hossza körülbelül 24—26 cm. melyhez még a metsző fogak és az introitus közötti távolságra szükségelt 10 — 12 cm. kell hozzá számitanunk. A vizsgálatot vastag (12 —15 mm. átmérőjű) kutatóval kezdjük s fokozatosan térjünk csak át vékonyabb műszerre. A műszer bevezetéséhez erőt ne fejtsünk ki! A szűkület hosszának a meghatározására a Trousseau-féle elefántcsontból készült bogyó alakú végű halcsont kutatót használjuk. A szűkület kezdetét a műszeren megjelölve műszerünket a szűkületen áttoljuk s ismét a szűkületig visszahúzzuk és e helyet is megjelölve megkapjuk a szűkület hosszát. A szűkületek ideális kezelése azok fokozutos tágításából áll, melyet azonban csakis heges szűkületeknél szabad gyakorolnunk, daganatok, rákoknál ez eljárás csak tüneti s a folytonos insultus csak a daganat növését, gyorsabb kifekélyesedését s a tünetek sulyosbbodását eredményezi. Lúg és sav mérgezéseknél a tágítást, a nyelési nehézségek legelső tüneténél s huzamos ideig kell gyakorolnunk, hogy a heges zsugorodást és recidivákat elkerüljük. Impermeabilis, rendkívül szűk vagy gyorsan recidiváló szűkületeknél a tágítást vagy véres úton kell eszközölnünk, vagy pedig az élet fentartását gyomorsipoly — gastrostomia — képzésével kell biztosítanunk. A bárzsing metszés oesophagotomia lehet belső vagy külső. A belsőt mélyen székelő szűkületeknél, a kutatóba elrejtett, s kiemelhető késsel eszközöljük, mely után 3—4 napra megkezdhető a fokozatos tágítás. Veszedelmessége s eredménytelensége miatt gyakorlása nem ajánlatos. A külső metszés a nyakon székelő szűkületeknél van ajánlva, egybekötve a bárzsing resecti ója, a szűkület kiirtásával. Végső menedékünk a gastrostomia mely Ível egyidejűleg meg kell kisértenünk a sipolynak gyomorfelőli retrograd dilatatióját. A műtét tehnikájára nézve a nagyobb, mütéttanokra utalunk. A compressio által fentartott és a spastikus szűkületek kezelése az alapbántalom gyógyításában, eltávolításában áll.
