Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
Sebészet 501 nem adható, a therapia szempontjából azonban rendkívül fontos az a tény, hogy a schizomyceták saját terményeik következtében is elpusztulhatnak, Baumann, Nencki, Brieger szerint e körülmény a termelt s dezinficiáló képességgel biró pheuolnak tulajdonítható. A toxinok ezen baktériumölő tulajdonságán alapul az ojtó vagy szerumtherapia. A gyulladásos tünetek és az egész folyamat gyorsabb vagy lassúbb kifejlődése és lezajlása szerint megkülönböztetünk heveny acut és idült chronikus gyulladásokat. A heveny gyulladásból keletkezhetik idült és a közbeeső időszak a subákat. Az idült gyulladás keletkezhetik acut stadium nélkül is, mely esetben azonban a tünetek nem oly heves jellegűek. A chronikus gyulladás productiv és adhaesiv tulajdonságainál fogva jellegzetes (Tuberculosis, syphilis). A gyulladás kimenetelére nézve fontos a beteg kora, testi ereje és szervi épsége, továbbá, hogy mely testrész a megtámadott. Nagy fontosságú továbbá, hogy a gyulladás csak helybeli vagy általános megbetegedést idézett-e elő. Legkedvezőbb kimenetel a teljes gyógyulás restitutio ad integrum, midőn az ok megszűntével restituálódik az endothel, megszűnik a vérsejtek és savó kiáramlása, s a kivándorlott vérsejtek a savóval együtt resorbeál- tatnak. Némely esetben a szilárd alkatrészek elmeszesednek s mint idegen testek reactiv lob folytán betokolódnak. További kimenetele a lobnak az mduratio, beszürődés visszamaradása, a térfogat nagyobbodás hátrahagyásával. Kedvezőtlenebb a szövetek elhalása (necrosis), mely után ép úgy mint a beszűrődött terület elfolyósodásánál, (colliquatio), elgenyedésénél anyaghiány marad vissza. Az anyaghiányok regeneratio útján, rostos hegszövettel pótoltatnak, melyeknél a megmaradt specifikus szövetek élénken részt vesznek (epithel epithelt termel, periost csontot stb). A genyes folyamatokat az esetben, ha azok a bőr alatti kötőszövetben vagy az izom és ín körüli laza kötőszövetben terjednek phlegmouék- nak, ha a geny nem praeformált üregben gyülemlik meg, tályognak (abs- cessus), ha a bőr vagy nyálkahártya felületén anyaghiány nyal járó genyedő felületet képeznek, fekélynek ulcus, — ha pedig normalis üregekben gyülemlik meg a geny empyema-nak nevezzük. A lob kőrismézése nem ütközik nehézségbe, különösen akkor, ha a négy cardinalis tünet (tumor, rubor, calor, dolor) együttesen van jelen, a test felületén székel s megtekintés és palpatió által eszközölhető. A tapintás által annak a kimutatását célozzuk, van e jelen folyékony lobtermény (savó vagy geny), melyet jelenléte esetén hullámzása által kórismézhetünk, a mennyiben minden ruganyos falú, folyadékkal telt üreg, tapintó ujjunk nyomásának enged, illetve hullámzik. Ne téveszszük ez érzést azonban össze az u. n. álhullámzással, minő az izom tapintata; kétséges esetekben végezzünk szúrcsapolást, melyre legcélszerűbb a nagyobb ürtartalmú Pra- vaz-féle fecskendő. A lobok lefolyásának és kimenetelének különbözősége nem engedik meg az egyöntetű kezelést, miért is könnyen belátható, hogy eljárásaink e tekintetben igen változatosak. Célunk a folyamatot megállítani, és az okozatokat korlátok közé szorítva, oda törekedni, hogy a szervezet mentői kisebb veszteséggel nyerje vissza lehetőleg mielőbb épségét. A lobokat gyógyító eljárásokat három csoportba oszthatjuk :
