Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
Dr. Kuzmik Pál: Sebészet
Sebészet ismét meglassul. Ezt követi a fehér vérsejteknek a vivőikből, néhány vörös vérsejtnek pedig a hajszáledényekből való távolodasajld'méjyek a környi szöveteket infiltrálják. A szilárd véralkatrészekkel a vér folyékony alkatrésze is elhagyja az edényt. Ez utóbbira jellemző, hogy fehérje tartalma nagyobb a közönséges transsudatumnál. A lobos terület pírja a vérbőség, duzzanata részint a vérbőség, részint az izzadmány következménye. A fájdalmasság a nyomás, vongálás, esetleg az érző idegek sérüléséből magyarázható. A hő a fokozott vérkeringés eredménye s csakis a felületes testrészeken érezhető. A működési zavart pedig megmagyarázzák a fent leirt elváltozások. Az üterek tágulása eredménye lehet az edények sérülésének, a vasomo- toros idegek hüdésének vagy a diktátorok izgatottságának. A vér alkatrészeinek az emigratióját pedig csakis az edényfalak elváltozásából magyarázhatjuk, a mennyiben az edényizomzat egyszerű liüdéséből eredő tágu- latánál és a vérkeringés lassúbbodásnál a vér szilárd alkatrészei nem hagyják el az edény ürterét. A lobot előidéző okok igen változatosak; általában mondhatjuk, hogy a szervezetre ható mindazon befolyások, melyek az edény rendszerben a fent leirt elváltozásokat előidézik, lobot is idéznek elő. Az okok következő nagy csoportjait ismerjük: 1. mehanikus (trauma). 2. thermikus (meleg, hideg), 3. chemiai (úgy külső mint belső), 4. neurotikus és 5. infectiosus (microorganismusok). . Az ingerek befolyásának eredménye természetesen a behatás fokától függő s a lob sok esetben több ok együttes behatásának is lehet a következménye. A lob felléphet a szervezetnek minden, véredény rendszerrel biró részén, s így találkozunk vele úgy a test felületén (nyálka hártyákon, üregekben) mint a szövetek parenchymájában, van tehát superficialis és parenchymatosus lob. Előbbenieknél az izzadmány, a tulajdonképeni exsudatum a test felületére jut, utóbbiaknál a szövetek között terül el S infil- tratum-nak nevezzük, a nélkül, hogy a kettő között lényegileg különbséget tehetnénk. Az izzadmány minemüsége és a lobosan megtámadott szövetek elváltozásai szövettanilag nagyon jellegzetesek a lobra. Az izzadmány lehet: szolid és folyékony; előbbinél a vér folyékony alkatrésze minimális pl. az erysipelas. A folyékony lehet: 1. savós (serosus) vagysavós-rostonyás (sero-fibri- nosus.) Üregekben savós exsudatumról, szövetekben lobos oedemáról Szólunk. 2. rostonyás (fibrinosus-crouposus,) melynél az izzadmány dús fibrinogen és fibrinoplasticus anyagban; ez utóbbit a széteső fehér vérsejtek adják. A rostonyás izzadmányt az üregek lobjánál találjuk, melynek falaira mint összeálló sárgás-szürke csapadék rakódik le. Nyálka hártyákon, melyeknek epithelje már elpusztult, mint sárgás-feliéi’, erősen tapadó számos genysejtet is tartalmazó lepedéket találjuk. 3. Véres (haemorrhagiás) az izzadmány, ha a savó vagy rostonya közé vörös vérsejtek is keverednek. 4. Genyes vagy genyes-rostonyás (purulens) az izzadmány az esetben, ha a lobot microorganismusok idézik elő vagy utólagosan fertőzik. A geny — pus — sárgás, tej szerű, számos fehér vérsejtet tartalmazó, meg nem alvadó, édeses szagú folyadék, melyet ha állva hagyunk, szétválik 32*
