Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kenézy Gyula: Nőgyógyászat
762 Kenézy Gyula petevezető fala ugyan olyan rétegekből áll, mint a méhé. Nyálkahártyája hosszában ráncos. E ráncok a tölcsér szabad vége félé mindinkább nagyobbodnak, többszörösen elágaznak és a tölcsérből ki is lógnak (fimbriae). Kettő közülök a petefészekhez van nőve (f. ovarica). A méh és petevezetők szöveti szerkezete a nagyjában hasonlók. Nyálkahártya, izomréteg, hashártya takaró. Eltérés csak a nyálkhártyákban van. Ezek is hasonlítanak egymáshoz annyiban, hogy submucosája egyiknek sincs. Mindenik cytogen kötőszövetből és egy sor csillangós hengerhámból áll. A csillangó szőrök mozgása a petevezetőkben a méh felé, a méhben a hüvely felé irányul. A tubában nincsenek, a méhben vannak mirigyek. A hengerhám a nyálkahártya saját hártyáján (tunica propria) van. E hártyában a méh nyakában több sejt, a testében több rugalmas rost van. A petevezető és a nyak hámja karcsúbb, magasabb, mint a méhtesté. A corpus hámsejtjeinek piotoplasmaja zavaros, azokat a festékeket, a melyekkel közönségesen a magot szokás festeni, (karmin, haematoxylin) jól felveszi. E miatt festett metszeteken a hám sötét szegélynek látszik. A mag a sejtek közepén van. A nyak hámsejtjeinek a teste tiszta, átlátszó, nem könnyen festődik. A mag bennük a sejt alapján látható. A portiót kívülről lapos hám fedi. A nyálkahártya úgy a nyakban, mint a méhtestben is átmegy az izomrétegbe, a nélkül, hogy a kettő közt éles határ lenne.-i. A petefészek mandola alakú és nagyságú test. Vékonyabb vége a széles szalag lemezei közé nyúlik és e részét a mesovarium fedi. A mesovarium meg a petefészek közt látszik a fehéres Farre-TVahleyer- féle vonal. A méhhez a petefészket a lig. ovarii proprium köti, a tubához a fimbria ovarica, a medence oldalához pedig a lig. infundibulo- pelvicum. Szine szürkés fehér, felszíne egyenetlen az apró, gömbölyű kiemelkedések és szabálytalan bebuzódások miatt. Tömegét kéreg és velő állomány alkotja. A kéregállományban (zona parenchymatosa) vannak a petéket tartalmazó, köles, egész borsó nagyságú hólyagok, a (traaf- tüszök. A kisebbek a kéreg szélén, a nagyobbak — néha egész szőlő- szemnyiek — bentebb. A velőréteg (z. vasculosa) fő tömege az erek és. idegek, a melyek a hiluson át jutnak a petefészekbe. A petefészket azon a részén, a mely nincs a széles szalag lemezei közt, a csirahám (epithelium germinativum) fedi. Ez alatt van a fehér szinü tunica albuginea, mely után a z. parenchymatosa következik. Ebben a rétegben vannak a túszok, a melyeket, mig nincs bennük folyadék, elemi tüszőknek (folliculi primarii), ha már folyadék is van bennük, Graaf-tüszőknek nevezünk. Az érett tüsző szerkezete a következő. Körülötte erős kötőszövet tok látszik, a theca folliculi, a melynek külső,, kevesebb véredényt tartalmazó rétege a tunica externa, belső, erős érhálózatu része pedig a tunica interna. A tüsző sokszögű vagy gömbölyű sejtekkel van megtelve, kivéve a közepét, hol folyadék (liquor folliculi) van. Alapján a sejtek kis halmot alkotnak (cumulus oophorus), a melybe a pete van beleágyazva. A tüsző tokja legkiemelkedőbb részén hova tovább vékonyodik, végre felreped. A kiáramló folyadék magával sodorja a petét,, a mely azután a pétevezetőn át a méhbe jut. A petét a cumulus oophorus sejtjei kiürülése után is borítják (zona radiata). Az érett pete átlag 0'20 mm. átmérőjű hólyag. A zóna radiatán belül saját tokja, a zóna. pellucida határolja. Benne szíkállomány van, a melynek külső, finom szemcséjű része a protoplasmaöv, belső, nagyobb szemcséket tartalmazd
