Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/2. A sebészet körébe tartozó tudományok (Budapest, 1903)
dr. Kopits Jenő: A csontok és izületek sérülései és betegségei
A csontok és ízületek sérülései és betegségei. 599 csipötányér belső oldalán tapintható; gyógyítására kiválóan alkalmas a jodoform befecskendés. (lásd 596. 1.) A punctiónál a hanyatt fekvő beteg hypochondriumába nyomva élére fordított kezünket, kitapintjuk a csipötányér belső oldalát, tenyerünk és a csipötányér közé fogva a tályogot, a hasűr felől elkülönítjük. A beszúrást a csipötaraj mellett annak belső oldalán végezzük, a troicart-t párhuzamos irányban tartva a csipőtányérral a tályogba hatolunk. Ott a hol a jodoform kezelés eredménytelen volna, a tályogot a csipőtarajjal párhuzamos hosszú metszéssel feltárjuk. E beavatkozásra azonban ritkán van szükség, mert a tályog a jodoform kezelésre többnyire meggyógyul. A psoastályog sokszor a comb contracturáját hozza létre (psoas contractura,) midőn az a psoas izom alatt van; máskor az izom gümős beszürődése okozza az izom contracti óját. A zsugorodás könnyen megkülönböztethető a gümős csípőizületi gyulladás által okozott deformitástól, mert mig itt a combnak csak kinyújtása akadályozott, felhajlitás, abductió és rotatio teljesen szabad, addig a csipöizület gyulladásánál a comb mozgása egyenlően minden irányban akadályozott. A zsugorodás rendesen lépést tart a tályog és a gümős csontgóc gyógyulásával, ha a tályog gyógyulása után is megmarad, úgy azt gipszkötéssel nyújtjuk ki (lásd 613. 1.) A gerincoszlop felső szakaszának a gyulladásához járuló bénulás gyógyulásának föltétele épúgy állandó nyugalom és rögzités által van megadva, mint magának a csigolya gyulladásnak a gyógyulása, miután a bénulást legtöbbször nem a csont deformitása, hanem az epiduralis kötőszövetben levő gümős sarjak nyomása által okozott gerinc vérszegénység és vizenyő okozza. A beteget állandóan fekvő készüléken fektetjük és az izomsorvadás elkerülése végett a végtagot naponta masszáljuk. A gyulladás meggyógyulása után is nyugalmas életpályát ajánlunk a betegnek ; súlyos munka, valamint tornázás állandóan eltiltandó. A bujakóros csontgyulladás (ostitis syphilitica) a csonthártya és csont megvastagodását vagy pusztulását okozhatja. Gummák képződhetnek a csonthártyában, melyek antiluetikus gyógyító eljárásra felszívódhatnak, máskor ellágyulnak és önkényt feltörnek, vagy megnyittatnak s ilyenkor bujakóros fekély marad vissza, melynek alapján a felületes csontfekély tapintható. A csonthártya gyulladása uj csontképződést okozhat, melyek mint dudoros kiemelkedések (tophus) a lágyrészeken át tapinthatók s különösen éjjel nagy fájdalmakat okoznak. Bujakóros csontgyulladás kedvenc helyei a sipcsont, orsócsont, singcsont, kulcscsont és a koponyacsontok. A lágy részeknek a csontra áthaladó fekélyei is okozhatják annak pusztulását (szájpad, orrcsontok). A th. antilue- ses szerek, különösen jódkalium adagolásából áll, a művi beavatkozásnak a nyitott fekély megtisztítására, a levált csontdarabok eltávolítására és genyt okozó anyagok távoltartására kell szorítkoznia. (L. II. 438. 1.) Régebben gyakran észlelt megbetegedése a csontnak az u. n. phospliornekrosis, mely különösen az alsó és felső állkapcson észlehetett, bár az egész csontvázon okozhat ugyanolyan elváltozásokat. A bán- talom a gyufagyárakban foszforral dolgozó munkásokat fenyegeti ^ s lényege abban áll, hogy a szervezetbe jutott foszfor a csontokat puhává és törékenynyé teszi, majd a csonthártya uj csontot produkál, a melyhez a carieses fogakon vagy a nyákhártya fekélyein át, septikus anyagok jutva a régi, valamint az u csont elhalását okozzák. A gyulladás nagy
