Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Gerlóczy Zsigmond - Kétly László - Tauszk Ferencz: Belgyógyászat
kell, hogy a rendes -f- regurgitált vért visszakapván, azt befogadhassa és kihajthassa. A compensatio nagyon labilis, mert nemcsak a szív megfelelő átalakulásaitól, hanem számos más körülménytől is függ s könnyen beállhat az incompensatió (életmód, vesebaj, recidiváló endocarditis, arteriosclerosis stb.). Általános tünetek. A billentyübajok legjellemzőbb tünete a zörej. A zörej helye (vagy punctum maximuma) jelzi a bántalmazott szájadékot. A viszeres szájadékok felett hallható systolés zörej insufficientiának, a diastolés, vagy praesystolés pedig stenosisnak a jele, mig az iitőeres szá- jadékoknál a viszony fordított. A zörejek minősége (csengő, fúvó stb.), erős, vagy gyenge volta nem enged következtetést vonni a szűkület, vagy elégtelenség fokára, mert ereje fokép a szív erejétől, vagyis a véráram gyorsaságától függ; így erősebbek lesznek mozgás után, vagy sokszor csak akkor hallhatók. Ha a szívizom ereje nagyon gyengül, akkor nagyfokú elégtelenség, vagy szűkület dacára eltünhétnek, mert a gyenge vér- hullám már nem képes elég erős rezgést előidézni. Ezen úgynevezett organumos endocardialis zörejek a functionalisaktól azáltal különböztethetők meg, hogy ez utóbbiak mindig systolésak, helyüket változtatják, nem állandók, erősebb szívműködésnél (járás, futás) eltűnnek, leginkább a pulmonális, vagy a csúcs felett hallhatók és főkép anaemiás állapotoknál fordúlnak elő s a szívtompulat normális marad A pericardiális zörejek pedig nem fúvó és puha jellegűek, hanem durvák, dörzsölök; szorosan véve se systoléval, se diastoléval nem esnek össze ; helyük és erejük nagyon változó, a hallócső nyomására erősebben hallhatók és rendesen körülirt helyen s nem a szájadékok felett, míg az endocardialis zörejek mindig állandóan legerősebben egy szájadéknak megfelelőleg hallhatók. Néha a zörejek mint macska-surranás (frémissment) tapinthatók, leggyakrabban mitralis stenosisnál praesystole alatt a csúcson. A mitralis szűkületét sokszor nem zörej, hanem kettős diastolés hang jelzi. A bal viszeres szájadék szűkületénél és az insuf. bicuspidalisnál a szívtompulat fökép haránt irányban lesz nagyobb (jobbszív dilatatio jele) és a pulmonalis 2-ik hangja lesz ékelt (jobbszív liypertrophiája), mig az aorta bántalmainál főkép a szívtompulat hosszirányú nagyobbodását és az aorta 2-ik hangjának ékeltségét észleljük (balszív dilatatio és hypertrophia jele). De a dilatatio és hypertrophia, úgyszintén a pulsus elváltozásai, vagy a szív incompensatióját jelző egyéb tünetek nem kórjelző értékűek, mert ezek számos egyéb szívbajnál is előfordulnak. Lássuk most az egyes bil- lentyűbajokat. A kétliegyü billentyű elégtelensége. Insuffic. valv. bicuspidalis. A bicuspidalis billen, a systole alatt a vér visszafolyását gátolja a balgyomorból a bal pitvarba, ha erre képtelen, akkor elégtelensége áll be. Ilyenkor a systole alatt (tehát a balpitvar diastoléja alatt), a vér egy része a balpitvarba visszafolyik. Ez több vért kapván, tágul és túlteng, de erre, csak kis fokban képes és így a tüdő vénái kiürülésükben gátolva lévén, a kis vérkörben a vérmennyiség és vérnyomás nagyobbodik s a jobb gyomornak kell nagy fokban tágulni és túltengeni, hogy a compensatio létrejöjjön ; de kis fokban a balszív is tágul és túlteng, mert diastoléja alkalmával a rendesnél több vért kap és ezt systoléjakor ki kell ürítenie. A vérkeringési szervek betegségei 67
