Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 2/1. A belgyógyászat körébe tartozó tudományok (Budapest, 1902)
Gerlóczy Zsigmond - Kétly László - Tauszk Ferencz: Belgyógyászat
Fertőző betegségek ha rögtön történik Pasteur-f. védőojtást használható szerek: stibium chloratum, k-.&Lari TsB&rUstiilcti Kifeyvtárá 41^- —1^ is a kiégetése vagy desinficí okvetlenül alkalmazni kell. A seu '-Kregetesere kali causticum, erős sósav, salétromsav, kénsav, stb. Desinficiáló folyadékok: ecetsav, tömör szénsavas natron oldat, alkohol, chlorviz, kalihypermangan. 1 :100 oldata, 3—5°/0 carbololdat, l ’/oo sublimat oldat (ez a legcélszerűbb.) Ez eljárásoknál ma már egy sokkal biztosabb eljárással rendelkezünk a veszettség kitörésének megakadályozására s ez a Pasteur-f. védöojtás. (E módszer lényegét és alkalmazási módját lásd I. k. 207. 1.). E védőojtást még akkor is alkalmazni kell, ha a marott seb csak gyanús állattól ered, mert egészséges emberen alkalmazva sem okoz semmi bajt. E védő- ojtás alkalmazása óta a halálozási arány a veszett ebmarta embereknél 16—-20 Vo-ról l0/n alá sülyedt. A hatás csak akkor marad el, ha a védöojtás csak a veszettség kitörésekor alkalmaztatik, vagy ha az incubatios idő (a mi igen ritka) csak 4—16 nap, ilyenkor u. is már az első egy-két napban megkezdett ojtások sem képesek az illetőt immunisálni, mert legalább 10—14 nap szükséges a középponti idegrendszer immunisálására. Ebből következik, hogy a védőojtást minél előbb kezdik meg, annál jobb. Magyarországon a Pasteur-f. intézetben Hőgyes tanár végzi a védő- ■ojtásokat. (Budapest, VIII., Üllői-út 26.) II. A vér betegségei. Irta: Dr. Kétly László. A sápadtság. (Chlorosis.] Sápadtság alatt túlnyomólag a nőnemnél, a ubertási szakban, leginkább a 14-20 életévek alatt, spontán fejlődő, sárgás-zöldes bőrszínnel járó kevés vérüséget értünk. Kóroktana homályos; az bizonyos, hogy nem fertőző betegség. Keletkezésénél öröklött vagy szerzett praedisponáló momentumok is szerepelhetnek, de kórokként el nem fogadhatók. Tulaj* donkép vérmegbetegedésnek kell tekintenünk, főtünete a vér vas-inanitiója s ennek oka a vérképzés anomáliájában — hypoplasia — keresendő; ez inanitio oka valószinüleg a cytogen készülék functionalis allergiájától ered, vagyis az illetők — hogy miért, nem tudjuk — képtelenek a rendes mennyiségű nyers táplálék dacára abból rendes vérszövetet képezni. Hannot nézete, hogy a chlorosis a belekben fejlődő kénhydrogen felszivatásából eredne, eddig bizonyítást nem nyert s így intoxicatiónak nem tekinthető. A chlorosis úgy látszik fejlődési betegség s így érthető, hogy főkép a nők nemi fejlődése alatt mutatkozik, midőn a méh részéről történő reflex hatások az egész idegrendszert befolyásolják, s e sajátos betegségre adnak okot; így tehát az igazi u. n. genuin chlorosisnál a haematopoesis mulé- kony zavara a ni éhhel hozandó kapcsolatba. Az u. n. habitualis alakoknál ellenben congenitális véredényanomaliát, Virchow vizsgálatai szerint vascularis hypoplasiát lehet találni kórokként.
