Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Krompecher Ödön - Verebély Tibor: Kórbonctani repetitorium
156 Krompecker Ödön és Yerebély Tibor III. Lob. A szerveket alkotó sejtek életének (tájúálkozás, növekedés, szaporodás és működés) feltétele, hogy az erekben keringő vérből savó (transsudatio), vörös (diapedesis) és fehérvérsejtek (emigratio) lépjenek ki a szövetekbe. A szervi életet fentartó inger physiologikus ingadozásai szerint a szervi élet e két tényezője — a keringés és sejtélet — is tág physiologikus határok közt ingadozik (pl. nyugvó és emésztő gyomor). Ha az inger a physiologikus határon túlmegy, a szervi reactio kóros lesz. Kisfoku kóros inger csak a sejtéletre hat (degeneratio), túlerős inger a keringést megállítja s sejthalálhoz vezet (nekrosis), középerős ingerre a sejtek és keringés azon reactióval felelnek, melyet lobnak (inflammatio) nevezünk. A kóros inger, a lob oka, lehet mehanikai, vegyi, hőbeli és f'ertőzéses. Minél erősebb az inger, s minél hajlamosabb, érzékenyebb valamely szövet (szőke typusú beteg, scrophulás egyének szövetei) annál könnyebben fejlődik, illetve annál súlyosabb a IoId. Az inger vagy egyenesen kívülről (ectogen) vagy nyirok (lymphogen) vagy véruton hathat a szövetekre; a baktériumok által előidézett fertőző lobok egy helyen kifejlődve tovább- kuszás (per contiguitatem) vagy áttétel (metastasis) utján terjedhetnek. — Állandóan beható inger: chronicus (6 héten túl), rövid ideig tartó: acut (3 héten belül) lobot idéz elő; a kettő között áll a subacut lob. A lobos inger behatása alatt tágulnak a legkisebb artériák, capillarisok. majd vénák, s e miatt az áramlásnak, rövid ideig tartó bevezető gyorsulás után, állandó lassudása észlelhető; a vérnyomás ilyenkor fokozódik s a fehérvérsejtek az érfal mentén halmozódnak fel. Ugyanekkor fokozott, fehérjedús transsudatio (exsudatum), diapedesis és emigratio áll be. A kilépett fehér vérsejtek a lobinger positiv chemotactikus hatása alatt az inger helyére vándorolnak (vándorsejtek), útjukban a corpuscularis elemeket pl. baktériumokat bekebelezik (phagocytosis) s képezik a nyiroksejtekből (lymphocyták) s plasmasejtekből — gömbölyű vagy szögletes, excentrikus magvú, erősen festődő plasmáju sejtek — álló s a lob gór- csövi kórisméjénél oly fontos gömbsejtes beszürődést. A lobinger behatása alatt a keringés e zavaraival együtt fokozódik s megváltozik a sejtek táplálkozása és működése (homályos duzzadás, elzsi- rosodás, elhalás, fokozott secretio) és fokozódik a sejtek növekedése és szaporodása. A szerint, hogy a lobos folyamatban a vérkeringésbeli, a sejttáplálási vagy sejtszaporodásbeli zavarok lépnek előtérbe megkülömböztetünk: exsudatíos parenchymás és productiv lobot. 1. Exsudativ lob fellép vagy praeformált savós üregben vagy nyálka- hártyás felszíneken vagy szervek mélyében. Az exsudatum vagy savós (serosus) vagy rostonyás (fibrinosus) vagy genyes (purulens). Savós lobnál alkaliás, fehérjedus, fibrinmentes, sejttartalmú s ezért zavaros izzadmánv halmozódik fel vagy a szervekben (lobos oedema) vagy nyálkahártya felszíneken többnyire bő nyákképzéssel (serosus catarrhus) vagy savós üregekben. Utóbbiakban nehéz a folyamatot az egyszerű hydrops- tól elkülöniteni s ez irányban vegyi vizsgálaton kívül egyedül a savós hártyák fénytelensége s belöveltsége dönt lob mellett.
