Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Krompecher Ödön - Verebély Tibor: Kórbonctani repetitorium
Kórbonctani repetitorium 157 Bostonyás Jóinál fehérjében, fibrinogen ben s gyakran sejtekben dús exsudatum lép ki, melyből a lobos inger behatása alatt elhaló sejtekből keletkezett fibrinferment a fibrint kicsapja. Rostonyás lob erősebb vegyi (ammoniakbelégzés, higanymérgezés), nöbeli (leforrázás), és fertőző (diphtheria, scarlatina, dysenteria és sepsis puerperalis) behatásnak lehet eredménye. Sávos hártyákon vagy savóval együtt (serofibrinosus lob) vagy savó nélkül mint száraz rostonyás lob (fibrinosa sicca) lép fel, s rostonyás récéből álló, fehéres szürke, minden irányban szakadó, könnyen levonható álhártyák képzésével jár, melyek alatt a savós hártya fénytelen, belövelt, endothéljétől fosztott. — A nyálkahártyák rostonyás lobját álhártyás lobnak (inflammatio pseudomembranosa) nevezzük. Ha a fibrinkiválást kisérő elhalás a mucosa felső rétegére, hámjára szorítkozik, a folyamatot felületes álhártyás lobnak, croupnak — ha az elhalás a mucosa alsó rétegeire is kiterjed: mélyre terjedő álhártyás lobnak, diphtheritisnek nevezzük. Mindkettőnél tehát az álhártya fibrinből s elhalt mucosa rétegekből áll. A croupos hártya vékony, szürkés fehér; hengerhámmal fedett, helyeken pl. gégében, bronchusokban könnyen levonható, mert az elhalt hengerhám a membrana basilarisáról könnyen leválik; rétegzett hámmal fedett mucosákon pl. tonsilla, lágyszájpad, epiglottis alsó felszine, aryepiglottikus redő, valódi hangszalagon, a hol membrana basilaris nincs, erősebben tapad, de levonás után anyaghiányt itt sem okoz. Diphtheritikus hártya vastag, szürkéssárga, le nem vonható, leszakítása után pedig vérző diphtheritikus fekély marad vissza. — A tüdőalveolusok fibrinosus lobja a rostonyás tüdőlob (pneumonia fibrinosa s. crouposa). Genyes lobnál alkalikus, sejtdús, meg nem alvadó exsudatum, a geny (pus) halmozódik fel, mely oly fermentet tartalmaz, mely a fibrint s szöveteket oldja, peptonisálja, a leukocytákból pedig fragmentált magvú geny- sejteket képez. Okai az esetek túlnyomó számában a genykeltő mikro- organismusok, kivételesen vegyi anyagok (terpentin) is. Fellép vagy savós üregekben (empyema) vagy nyálkahártyákon (blennorrhoea, pyorrhoea) vagy szövetekben, a hol vagy genyes beivódást (infiltratio purulenta) vagy szöveti beolvadás után tályogot (abscessus) képez. Ha az utóbbi valamely felszín felé keskeny nyílással áttör sipoly (fistula), ha az áttörés széles alapú: fekély (ulcus) létesül. Valamennyi exsudativ lobot vagy vérzés (inflammatio haemorrhagica) vagy rohadás (inflammatio ichorosa s. gangraenosa) vagy nyálhártyan hypersecretio (inflammatio catarrhalis) komplikálhatja. 2. Parenchymas lobnál a sejtek táplálási zavarai a homályos duzzadás, elzsirosodás, elhalás lépnek előtérbe az exsudativ és productiv folyamattal szemben. Előfordul főleg parenchymás szerveken (vese, máj) és izmokon fokozatos, alig megállapítható átmenetekkel a degeneratio parenchymatosa felé. 3. Produktiv vagy plastikus lobnál a sejtek és pedig a hám (desquamativ lob) vagy kötőszöveti sejtek (fibrosus lob) szaporodnak a lobos ingei direkt behatására. A bármilyen (degeneratiós, lobos, nekrotikus) szövetpusztulást pótló u. n. hézagpótló regenerativ kötőszövet szaporodás nem tartozik magához a lob folyamatához, hanem az egyszerű regenerációhoz. A valódi produktiv lobnak okai mehanikai (tüdő por megbetegedései), vegyi (mcolio ólom) vagy fertőző behatások (az u. n. infectiosus granulomák és malana),
