Nékám Lajos - Kétly László (szerk.): Magyar orvosi vademecum 1. Rövid repetitorium különös tekintettel a therapiára (Budapest, 1902)
Krompecher Ödön - Verebély Tibor: Kórbonctani repetitorium
150 Krompecher Ödön és Verebély Tibor Üreges szervek sorvadásánál az üregek megnagyobbodhatnak (csont, tüdő). Sorvadt szerv rendesen tömöttebb, a sorvadásra hajlamosabb parenchyma csökkenése s így a kötőszövet viszonylagos szaporodása folytán. Bizonyos szervekben pl. a májban, szivben az egyszerű sorvadást (atr. simplex) szemcsés barna pigmentképződés complicálhatja (atr. brunea). III. Degeneratio. Degeneratiónál, elfajulásnál és infiltration ál, beszürődésnél a sejtekben vagy azok között idegen anyagok halmozódnak fel; ezek pedig vagy a sejt protoplasmájából képződnek: degeneratio, vagy a keringéssel odajutva ott lerakódnak: infiltratio. Egyes esetekben nehéz e két folyamatot elválasztani. Ezen anyagok lehetnek olyanok, melyek a normalis sejtanyagcserében is szerepelnek: fehérje, zsir, glycogen és szövetnedv, lehetnek továbbá colloid természetű anyagok: nyák, hyalin és amyloid és lehetnek végre: festékanyagok és sók. 1. Fehérjes elfajulásnál (homályos duzzadás vagy deg. parenchymatosa) a sejtekben fehérje szemcsék halmozódnak fel, melyek aether alkoholban oldhatlanok, ecetsav és alkaliakban oldódnak. Ezen, a magot gyakran elfedő szemcséktől a sejtek duzzadtak, homályosak s ennek folytán maga a szerv is duzzadt, homályos, fénytelen, elmosódott rajzolatú (főtt hússzerü). Előfordul fertőző bántalmaknál (typhus, pneumonia, cholera), mérgezéseknél (phosphor, arsen, savak) főleg a májban, vesében és szivben és loboknál a lobos terület összes sejtjeiben. Kimenetele : restitutio ad integrum, vagy elzsirosodás. 2. Elzsirosodásnál a fentemlített két folyamatot a zsiros beszürődést (infiltratio adiposa) és a zsiros elfajulást (degeneratio adiposa) szokták megkülönböztetni. Mindkettőnél a sejtekben felhalmozódott zsir alkoholban, aetherben oldható, ecetsavban, alkaliakban oldhatlan, osmiumsavval feketére, sudanvörössel élénk vörösre festődik. Infiítradónál (obesitas, adipositas, lipomatosis) a zsir a sejtekben inkább nagyobb cseppekben rakódik le, az illető szerv megnagyobbodott, halvány- sárga homályos, lágy, tészta tapintatu, bemetszésnél a kés pengéjén zsir- cseppeket hagyó. Előfordul tokozott táplálkozásnál (hizlalás, elhizás) és a bevitt tápanyag hiányos feldolgozásánál, mikor is a bevitt tápanyag akár a sejtek öröklött (congenitalis elhizás), akár azok szerzett (alkoholismus, tuberkulosis, diabetes, cachexia, castratio) zsírbontó gyengesége miatt csak zsírrá ég el s ez a szervekben lerakódik. E zsir utólagosan felszivódhatik. Degeneratiónál a zsir a sejtekben inkább apró szemcsék alakjában válik ki; az illető szerv alig megnagyobbodott, sőt rendesen kisebb, halványsárga, homályos, lágy, petyüdt, bemetszésnél a kést bezsirozó. Előfordul helybelileg csökkent tápláltatásnál (infarctus széle, hiányosan erezett daganatoknál, gümőknél) és általánosságban a vér u. n. megromlásainál (anaemia, leukaemia, phosphor, arsen mérgezés, fertőző bántalmaknál). Zsírosán elfajult sejtek szétesnek, a zsircseppek kikristályosodnak (margarin tűk, cholestearin lemezek) vagy phagocyták (szemcsesejtek) útján felszívódnak s igy a szerv megkisebbedik. 3. Glycogén elfajulásnál a protoplasmában glycogén halmozódik fel áttetsző göbcsék alakjában, melyek vizben oldhatók, alkoholban oldhatatlanok (a górcsövi vizsgálatra szánt anyag absolut (!) alkoholban keményi-