Hültl Hümér dr.: A sebgyógyitás irányelveinek fejlődéséről (Budapest, 1903)
62 Dr. Hültl Hümér. madik emberüket elvesztették. 95.615 meghalt franczia közül csak 10.240 esett el az ellenség kezétől, ugyanannyi sebeiben halt meg a kórházakban, több mint 75.000 pedig olyan betegségben hunyt el, melyet Mac Cormac18 szerint a mai tapasztalatok birtokában el lehet kerülni. Az amerikai polgárháborúban 181.000 katona veszett el ily módon, sebeiben pedig 97.000 halt meg. Ezek közül 2818 kapott lőseb után pyámiát, de csak 70 épült ki. Sedannál, mondja Mac Cormac, ezen betegség volt a francziák öldöklő angyala, egyenlően az összes műtettekre, csonttöröttekre avagy lágyrészeikben sérültekre nézve. Tekintet nélkül arra, nehéz vagy könnyű volt a sebesülés, tekintet nélkül a testtájra vagy a gyógykezelés módjára, egyszer kifejlődve külömbség nélkül halálra vezetett. Ezzel szemben már 1882-ben az angolok Egyiptomban pyä- mia, septicámia, erysipelas, gangräna nosocomialis miatt egy embert sem vesztettek el. * Mindenféle antisepticumok jöttek divatba, melyekkel a csiro- kát a sebbel érintkező tárgyakon, a levegőben és magában a sebben akarták elpusztítani. Mérvadó a kémcső volt, a mely anyag a culturat elpusztította, azt a sebgyógyitásban is felhasználni törekedtek. Azonban éppen az antisepsisről szóló tannak és a bacte- riologiának óriási haladása csakhamar kimutatta, hogy az ut nem helyes és ez arra vezetett, hogy lemondottak arról, hogy a csirokot magában a sebben pusztítsák el. Az antisepsis helyébe ily módón az úgynevezett »asepsis« került,1 Az okok, melyek ezen átváltozást létrehozták, a következő csoportokba foglalhatók össze: I. Az antisepticumok nem olyan bactericidek, mint annak- előtte tartottuk. Mig annakelőtte azt hitték, hogy 1 : 800 carbol- oldat, vagy 1 : 1000—10000 szublimat a bacillusokat elpusztítja, ma tudjuk, hogy a vegyi antisepticumok ezen, sőt ennél jóval kisebb piszokkal voltak borítva, elhullott igavonó barmok szanaszét feküdtek, felduzzadt hasuk a mély pocsolyákból kiállott; csattanó zajjal pukkadtak meg, egyúttal pedig hallani lehetett a betegek nyögését és jajgatását, a vezetők vad kiabálását, a ragadozó madarak károgását, melyek csapatokban marczangolták a szanaszét fekvő dögöt; az esőtől megdagadt hegyi folyamok zúgását és a távolból a sebastopoli ágyuk dörgését. Mindez természetesen nem kelthetett bennem jövendő betegeim sorsát illetőleg megnyugtató előérzetet. Ezen elő- érzeteim azután be is teljesedtek.« 1 Wein (19) arra figyelmeztet, hogy a sebgyógyitás körül egész sereg rossz elnevezés van forgalomban a modern sebészetben. Ezen elnevezések fogalom- zavart szülnek, mert a szó nem fedi azt a fogalomkört, melynek megjelölésére
