Hültl Hümér dr.: A sebgyógyitás irányelveinek fejlődéséről (Budapest, 1903)
A sebgyógyitás irányelveinek fejlődéséről. 61 után pedig egy sorban 135 nyílt törés gyógyult meg, anélkül hogy sebbetegségben egyet is elvesztett volna. Nussbaum16 lb8i koródáján szerzett tapasztalatai alapján azt írja, hogy intézete kitűnő próbaköve volt annak, mit ér az antisepsis. Évtizedek óta honos volt ott a pyámia, az összes compli- calt törések és majdnem minden csonkított ebbe pusztult bele. úgy hogy többen felvetették a kérdést, váljon egyáltalán szabad e ilyen mérgezett épületen műtenni. A pyamiához 1872 ben a •Nussbaum- féle kórodán még a kórházi üszők társult, mely állandóan terjedve már 1874-ben az összes sebek és fekélyek 80%-át megtámadta, az ütereket kirágta, a csontokat ellöködésre bírta és mindez olyan esetekben történt, melyek talán könnyű panaritium v. bursitis patellaris miatt kerültek az intézetbe. — Nem egy erős fiatal űu, mint valami meggyilkolt feküdt a legépebb test körvonalaival a bonczasztalon, mert 14 nappal előbb ártatlan metszett sebbel a koródára került. Orbánczot majdnem minden ágyon lehetett találni a kórházi csórván minden beteg évente egy-kétszer átment, és valódi prima reuniot 1875 előtt mondott kórodán egyáltalán nem láttak. »Ilyen borzasztó volt a mi hivatásunk,« mondja Nussbaum. Mindazt, a mit a baj ellen ajánltak, egészen hiába próbálták meg. A chlorviz, a carbolsav, a nyitott sebkezelés, semmi sem volt képes a kórházi üszköt megfékezni. Még legjobb gyógyszer volt az izzó vas, hacsak elég korán és elég erélyesen alkalmazták. A ki ezen szomorú állapotokat átélte és látta, mint tűntek el. mint valami varázs következtében Lister módszere által, annak az egész világ előtt ki kell mondania, hogy a legnagyobb felfedezés a sebészetben megtörtént és hogy Lister által ezrek menekültek meg a haláltól, kik előbb biztos martalékai lettek volna, hogy ma ezreket fájdalom nélkül néhány nap alatt meggyógyítunk, kik annakelőtte véghetetlen kínok után csonka végtagokkal hagyták el a betegágyat. A legszembeszökőbbek voltak azonban az antisepsis eredményei a hadi sebészetben. Krim-ben*17 a francziák minden har* Pírogoff, ki az orosz egészségügyi csapatokat vezérelte, igy irja le érkezését a csatatérre : »Sohasem fogom azon komor látványt, mely a Krímbe való első megjelenésemkor előttem feltárult elfeledni. Késő ősszel volt ez, sűrűn befellegzett ég és déli záporeső mellett. Az egész egyenetlen hegyes ut Bachtschi-Saray és Sebastopol között 5 mértföldnyi terjedelemben, betegszállitó vona'októl, ágyuktól, hadi és élelemszer készletektől a szó szoros értelmében «1 volt borítva ; kicsiny, nyitott orosz szekerek (telegi) és tatár jármüvek, ökrökkel. lovakkal és tevékkel befogva, mindeniken nem kevesebb, mint három vagy négy a hidegtől és nedvességtől reszkető beteg (köztük néhány csonkított is), lépésről-lépésre haladtak, vagy állottak, kerekeikkel a sárba besüppedve, és az ■egész menetet akadályozva. Emberek és állatok fejüktől a sarkukig ragadós
