Hültl Hümér dr.: A sebgyógyitás irányelveinek fejlődéséről (Budapest, 1903)

60

Dr. Hültl Hümér.

1868-ban Bottini olasz sebész 600 betegénél alkalmazta a- carbolsavat és tapasztalatait 1866-ban az Annali universali di medicina CXCVill. kötetében irta le, kiemelve, hogy a genyből a bacteriumok, monadok és vibriok eltűnnek, ha a sebet carbolvizzel mossuk le.

Egy évvel később 1864-ben Lister ügyeimét erősen felöltötte egy jelentés, mely a carbolsav sajátságos hatására fig\ el- meztet. Ugyanis Carlisle városka földeit a csatornák vizeivel öntözték. Midőn ezen vizekhez kevés carbolsavat kevertek, a rétek bűzös szaga elmuit, a bélférgek pedig, melyek miatt a legelőállatok elhulottak. elpusztultak.

Lister közlése után a búvárok egész serege foglalkozott a kórokozó véglények kimutatásával és bár itt is. mint az antisep- sisnél többen (nevezetesen : Daväine5, Hüter*. Klebs7, Cohn8, Őrt IC Bír eh-Hirschfeld1 °, Billrothn, Bergmann1-. Nepveu1*, Panum1*) járták közei az igazsághoz, teljes világosságot csak Koch korszakot aikotá munkái hoztak.

Az eredmény, mely az antisepticus sebgyógyitás megvalósítását követte, minden várakozást felülmúlt. A sebészek közleményei ezen időből áradoznak a boldogságtól. Ha az ezen időben megjelent czikkekből néhány szemelvényt ide felveszek, azt nem azért testem, hogy az antisepsis souverain voltát bizonyítsam más sebgyőgyitási eljárások felett, hanem azért, mert ehhez fogható lelkesítő része a sebészet történelmének nincs több.

Volkmann lb az antisepsis egyik leglelkesebb előharczosar 1881-ben Londonban tartott díszelőadása alkalmával azt mondja, hogy még rövid idővel azelőtt a sebész akkor, midőn a tudomány szabályai szerint befejezett egy véres műtétet, a fóldmiveshez hasonlított, ki ha földjét megmunkálta, megadással várja az aratást. mert tehetetlenül áll szemközt az elemi csapásokkal, melyeket eső és napfény, vihar és jégverés hozhatnak rá. Ma gyáros a sebész, kitől jó árut követelnek. Ha előbbi és mostani eredményeinket tekintjük mondja továbbá Volkmann, olyan a külömbség reánk nézve, mint az éjjel és a nappal között, olyan érzés fog el, mint nagy győzelem után, hosszú és súlyos legyőzés után és soha sem vagyok hálásabb a gondviselés iránt, mely megérnem engedte ezen áldásdus változást, mint mikor ezen összehasonlítást teszem. És joggal beszélt Volkmann ilyen rajongással az antisepsis eredményeiről, mert intézetében az antisepticus gyógyítás előtt a nyílt törések halálozási százaléka 40—100% között ingadozott, Lister