Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
1. rész
178 Dr. Möller Vilmos A Hyppokrates-féle tanok azonban ekkor jutottak diadaluk tetőpontjára. Az »angol Hyppokrates« Sydenham Tamás (1624—1689) volt az. aki Hyppokrates nézeteit megdönthetetleneknek nyilvánította és Hyppokrates már-már kiveszőben lévő iskolájára uj fényt és világot teremtett. Az ő hatalmas genialitásának árnyékában találjuk a XVII. század legkiválóbb orvosait, köztük Morton Richardot (f 1698), aki a gyermekágyi láz nevet legelőször említi az orvostudományban. Morton nemcsak kortársa, hanem riválisa is volt Sydenhamnak és »Physiologia« ez. hatalmas munkájában, amely német nyelvre is le van fordítva, taiáljuk a gyermekágyi láz megnevezést. Hyppokrates, Galenus, Avicenna, Mauriceau Ferencz (1637 — 1709) a párisi Hőtel Dieu első szülésze »Traité des maladies des femmes grosses« ez. munkájában, nemkülönben eleintén Michaelis Adolf (1798—1848) a gyermekágyi láz okát a folyás zavaraiban keresik. Szerintük a folyást vagy a szervezetben lefolyó gyulladásos processus, vagy a méh edényeinek görcse tartja vissza, aminek következménye az, hogy a vérben mérges anyagok maradnak vissza. Az igy visszamaradt mérges anyagok először a méhet fertőzik majd ennek közvetítésével az egész szervezetet. A szervezet ezen infectiójából fejlődik ki azután a gyermekágyi láz. A hyppokratesek eme nagy táborával szemben a szerzők nagy része a gyermekágyi láz okát a tejelválasztásban kereste. Az első aki ezt hangoztatja, Mercurialis volt, de csak Puzos (1753) volt az» aki eme tannak tudományos alapokon való megfejtésével foglalkozott. A vitalistikus iskola egyik kimagasló alakja Borden Tódor (l 722), aki mintegy előfutárja volt a XlX-ik század pathophysiolo- giai iránya megalapítójának Broussais József-nek (1722—1833), azt állítja, hogy gyermekágyasok epidermise alatt valóságos sajtot és savanyu tejet talált és hogy e tejnek a bomlása az oka a gyermekágyi láznak. Ezt a theoriát fejleszteni és képtelenebbnél képtelenebb dolgokat állítani ezentúl divatossá kezdett lenni. Rommel a »Natur Decad. II. ann. 8. observ. 167. p. 451.« lapján azt mondja, hogy a gyermekágyasok végbelén keresztül is távozik el tej. és hogy ő ebből vajat tudott készíteni. Persze akadt mindjárt kémikus is, Hermbstädt, aki a gyermekágyi láznál előforduló peri- tonitikus exudatumot úgy értelmezi, hogy ez nem egyéb, mint visszatartott tej, amelyben szabad alkaliák vannak, amikből savak hozzájutása által a sajtos és vajas részek különválnak. A gyermekágyi láz okának a tejelválasztásban való »felfedezése« rendkívül sokáig
