Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)

1. rész

foglalkoztatta a tudományos világot. És midőn maguk az orvosok evvel a helytelen theoriáva! szakítani akartak szemben találták magukat a nagy közönséggel, amelynek tudatába majdnem kitörölhetetlenül bevésődött az, hogy a gyermekágyi láz oka a tej visszamaradásában rejlik. A laikus publikum ennek a téveszmének a kapcsán persze hihetetlen véleményeket formált magának és bizony a mostani felvilágosodott században is sokszor fel kell vennünk a harczot azon vélemény ellen, hogy a tej a fejbe szállt, s innen a gyermekágyi láz.

Még négy kalandos és első pillanatra tetszetős theoriának kellett az orvosi világot foglalkoztatnia, amig Semmelweisshez érkezünk.

E század elején Autenrieth Henrik (1772—1835), tübingiai professor, lépett elő: »Handbuch der speciellen Nosologie und Therapie« czimű munkájában az első phantastikus theoriával. Autenrieth a physiologiai iskola hive volt; szerinte a gyermekágyi láz oka a test nedveinek zavart keringésében keresendő. Ugyanis terhesség alatt a test nedvei mind a szervezet belső centruma felé és speciálisán az uterus felé vándorolnak, mig a szülés után izzadság, lochia és tej alakjában eltávoznak. Ezek után csak »természetes«, hogy zavarok, melyek eme keringésben — hogy mi okból, azt Autenrieth nem emliti — létrejönnek, a nedvek felhalmozódásához vezetnek és igy közvetlen a gyermekágyi láz okát képezik. A normalis keringésükben megzavart nedvek vagy a fejben (fejláz), vagy a mellben, de legtöbbször az altestben (peritonealis exudatum) halmozódnak fel.

A XVIII. század derekán Denmann Tamás (1733—1815) »Introduction tho the practice in midwifery« czimű hét kötetes munkájában, amelyben többek között először hirdeti a mesterséges koraszülést, azt mondja, hogy a gyermekágyi láz oka a testben lévő nyákos anyagok felhalmozódása. Kiindul abból, hogy a terhességnél a belekben circulationalis zavarok vannak, amelyek a megnagyobbodott terhes méh nyomása folytán állnak elő. Ezek a circulationalis zavarok töméntelen mennyiségű nyák elválasztásával járnak. Ha a nyák eltávolódhatik, nincsen semmi jelentősége a szervezetre, ha azonban bármely oknál fogva visszatartatik, gyermekágyi láz lesz a következménye. A gyermekágyi láz eme úgynevezett gastricus elmélete is sok hívőt tudott toborozni. Cooper, Stoll és a 18-ik század szülészeinek legnagyobb része ezt az elméA modern seb kezelési elvek kifejlődése. 179