Müller Vilmos dr.: A modern sebkezelési elvek kifejlődése (Budapest, 1903)
3. rész (folytatás)
386 Dr. Müller Vilmos kívánni nem akarjuk, akkor meg minek turkáljon ott a fertőzés legveszedelmesebb kapuja körül csak azért, hogy a nyilvarrat ilyen vagy amolyan irányát meghatározza. Nehéz esetekben, ha a szülés nem megy előre, igyis-ugyis orvoshoz kell fordulnia, s igy a sokszoros belső vizsgálatnak csak kára lehet, de haszna annál kevesebb. A szülőnőnek rectumon át való megvizsgálása, amint azt Krönig, Ries és Leopold a bábáktól megkövetelik, a szülészeti intézetek legnagyobb részében, nálunk sem dívik. A rectumon át való vizsgálat nagy jártasságot, a diagnosis felállításában sok évi tapasztalatot követel. Fájdalmas is és veszedelmes, mert nem tudhatjuk, hogy a bába a végbél piszkos váladékával megfertőzött kezét, egy kis leöblités után, nem viszi-e be a hüvelybe A szülészeti műtéteknél az antisepsis elvét körülbelül a következő intézkedésekkel vihetjük keresztül: a szülőnő vagináját szap- panal, vattatamponnal kimossuk és l°/oo lysol- vagy sublimat- oldattal többszörösen kiöblítjük, előzetesen a külső nemi részeket kefével, szappannal megmossuk, a szőröket eltávolítjuk; a lábakra ezután steril kendőket teszünk. A műtéthez szükséges eszközöket minden műtét előtt újból kifőzzük. A hólyagcsapoláshoz fém- cathetert használunk, szintén kifőzve. Ha a műtétet már lázas szülő- nőnél vagy gyermekágyasnál hajtjuk végre, akkor az eszközök egyszeri kifőzése egy uj műtét előtt nem elegendő. Ilyenkor az első műtét után az eszközökről a szennyet lysol vagy carbol- oldatba mártott vattacsomaggal mechanice ledörzsöljük, kifőzzük és csak azután, újbóli kifőzés után, használjuk másik szülészeti műtétnél. A praxisban ezt az eljárást egyszerűen úgy vihetjük keresztül, ha eszközeink már sterillé vannak téve és készenlétben tartvák beavatkozások esetére. A szülészeti műtétek legnagyobb perczentjét a gátvarratok képezik. Ez esetben tehát az a kérdés fontos, hogy vájjon complet rupturával van-e dolgunk, vagy pedig csak a sphincter ani ig terjed a repedés. Ha a sphincter ép és sértetlen, akkor varrásra selyemvarratot használunk, amit 1 óráig vizben főzünk ki, miután előzőleg vízgőzzel sterillé tettük már. A varrathoz szükséges műszereket forró vizben desinficiáljuk és utána 5%-os carbolba teszszük. A sebszélek pontos egyesítése által megakadályozzuk azt, hogy kis űrök támadhassanak, amelyben lochia gyűlhetik meg, amely pang és rothad. Ezért a varratokat először a vaginalis fal csúcsától kiindulólag kezdjük meg és ezek inkább felületesek, mig a perinealis részen mélyebb és az alsó sebszélből kiinduló csomós varratokat helyezünk el.
